Mondolat, Dicshalom, 1813

VEZÉRSZÓ.G'YAKEAN szenelm mellett téptem bajuszomat, 's minte^ryaz álom' bódult kórjait látni kénszeríttetvén, szemeimetkét izmos ököllel dörgölém. Gyakran eggy agtölgy lábánáltérdemre bukva le, olvasám a' szent Homérnak KönyveibenLyturgiám' Szakát : 's majd legforróbb Képzeményim ismegfagytak ; majd Lelkem magasabb erkkel dagadozván,bátorító felfej tödzetek kisztettek, 's — kedvem jött fellépnia' pállya futói közzé : ne hogy múlékony nevemet felejtésbejutásleplezze, 's tétlen renyheségemért még salápolva fogjonvalaha a' gyalázat járomfája alá hajtani. Gyakran életfekvésemnekeltudásával kedvszeszszenésem ellensúlybanállván, st IInéha azt fellyülmérvén, nem ugyan a' passiók' (2)lángolása, hanem a' fájdalom' mérge fel-felriadt Lelkemblvádló panaszokat lihegzett ki. a)Fájtak, 's neveked hamarral nttek azon való évdéseim,hogy mint a' bugondtalan gyereknek, ki tsak bogátsfket nyakaz,'s tettének rugástolla tsak játék : a' diadalra elszekerzoroszlány hseket, 's boszszút liheg Istenfiakat ; úgy nékem,ki most elszször lépek, újj Pap, Apoll' zsámolyára : azon Felkenteket,kiknek Fantáziája borúit alakú képpel járdall a' szeleknekfuvallatiban — selyp tsevegésemmel sarkba követni,hatalmamat tulmuUja. És valahányszor a' Zeusz' pántzélozottLeánya, 's a' kellemteli Grátziák' Magyar Kedventzei, ama duzmadtmostoha ||böltsességgel viódó magas Lelk 's érzelm (3)a) Az e'n fantáziáin eggy boldogtalan, eggy semmittttdó Teremt: rontsolt k^pem pedig a' veszett ötleine'ny' tiporvánnya, cCmagába ftt me'regjdte'k' példája volt.