Mondolat, Dicshalom, 1813

ÉDES ANGYALNEM.MoNDOLATOMAT, mellyet. a Közöny új jságok olly magosraditsértek fel, 's a' mirSl köztünk is volt már a beszélgetésbeszédje, a viinapság elígért szóm szerént imé Szépnéségednekfelajánlom,-külmiképségét olly idomra szabván, hogydolgozdserszénykédbe is belé illjen. Kellemid, mellyeket kikészítésíil kaptál, hiszelékennyé tesznek, hogy eltted koránt semúgy nézek ki, mint ha feltétemnek személlytzim, vagy mjátkereséslett volna rugástolla. Oh nem.' nem vagyok ollypulyátska — nem akarok nyelvemmel tö'sér-\\kednr.Onn'ékeid- (VI)nek, ritka kecseidnek emleTce ez ; Cyane' színét fellyíílhaladt szépszemeid' kegyeltjének — 's ha szabadnia neveznem (de megengedj,ha ojkor-ojkor nem bírok Fantáziám' fogja lenni) Madonnámnakszentelve. — Ha a' viszoyitvizitek' unalma közül, vagy a'hangbetüzetbe helé fáradva, Zongorád melll kertilakdnakkies virúlmánnyára kimozgol: sok hihetssel reménylein, hogyezen tudományossan kitisztítottAnybeszéletnek olvasása elméd'búgondjait felejtésbejutásra fogja sürgetni.||Láttasd áztat Vértestnémmel is, mihelyt talabor agfáid' (VII)humorodott árnyaiban vele öszvekezelve, a'virágos ákliátzgyer-Balaaaa József : Mondolat. 3