Mondolat, Dicshalom, 1813

24 ÉEVtczfitáa.szoltara, hogy felelni reá nem fogok. Csakhamar pápairef. prof. Tóth Ferencz ír, hogy hallja prof. Euszektöl,hogy ón ket tartom e munka íróinak. Feleltem neki, hogynem; egyszersmind írtam a philosophiai munkát írt Ruszéknek,írtam philosophiát tanító és Kant tanítványánaktartani akaró Márton Istvánnak,* hogy kérem, mindkettenkeljenek a criticismus védelmére, nem írva, hanema dolgot a puristáknak magyarázva. Egyik sem felele,mert Ruszék mondolatista volt, Márton pedig a SomogyiGedeon sógorának, Fábián Józsefnek nagy barátja. Tudod,hogy a tudós enberek, ha egyszersmind pedantok, melynehezen vesznek minden megérintést; nem lehetetlentehát, hogy Márton, kit Szatmár szült, a Vítkovicshoz írtepistola miatt is haragszik*). (Dessewffy levelezése, II. k.56. 1.) Ruszéktl azt is megtudta, hogy Festetics Györgyazemlített ebéden úgy mutai.ta be vendégeinek, «hogy eznemcsak a philosophiában tettnagy szolgálatot a nemzetnek,hanem a Mondolat körül tett szolgalatjával a nyelvnekis. S Ruszék a complimentnek ellene nem monda».(Levelezése Kiss Jánossal, II. k. 210. 1.)Kazinczy késbb is gyakran emlegeti Somogyi nevétharaggal és gylölettel, de hónapok multával mégis valamivelnyugodtabban nézi a történteket. «Igen szép leveled— írja Berzsenyinek 1814 július 11-ón — azt mutatja,hogy nem értetted, mire czélzottak azok a szavaim, melyekt:rtte engem barátságosan feddesz. En ellenem az embereknem vétettek, legalább nem vétettek úgy, hogy azért azemberiség ellen elkeseredhessem ; nem tartom magamat* «Két Phílosophusunk is részt vett benne — írja csodálkozvaSzentgyörgyinek (i. m.289, 1.). — Én ezt meg nem foghatom.Tdenlista mind a kett és a nyelv dolgában mégis dühödt követjeaz Empiricutíoknak*.