Mondolat, Dicshalom, 1813

20 BEVBZBTÉS.a gyerköcze marhaBágán. A ki a szabadságot becsüli, trjeel a fóktelensóget, a meddig lehet. Engem Somogyi Gedeonsem jobbá s nagyobbá, sem rosszabbá s kisebbé nem tehet,mint vagyok*. (Levelezése Berzsenyivel, 172. 1.) Néhányhót múlva Szentgyörgyinek is ír: íMentsen Isten attól,hogy én S . . . . G.. • . nal perbe szálljak ! s felette alacsonynaktartanám magamat, ha ennek a gyerköczénekvadságát nyugalommal trni nem tudnám ; st azt hiszem,hogy az nékem, a ki ostoba nevetésnél egyéb fegyverreléltem, a Báróczy és Dayka életek megírásokban, gyalázatomranem lehet. Azért, hogy szerencsétlen újítások isesnek a nyelven, nem következik hogy minden újítás szerencsétlen8 minden újítás tilalmas*). (1814 febr. 27.)Csaknem ugyanazon szavakkal értesíti Kis Jánost (jan. 23.)és Sípos Pált (jan. 31.) a Mondolat megjelenésérl:«A marhaság fáj, — írja Kis Jánoshoz intézett levelében— mint Sokratesnek midn pofon ütötték, vagy midnAristophanes nevetségessé s gylöletessé akarta tenni.De nyugodalmamat teljességgel meg nem zavarta. Huicuni multos Marios inesse — ezt kiáltom én is. Inmissuspercussor est. Eggy szamarat festeni s Péternek Pálnaknevét a szamáron ül felibe írni,—^ ész és elérhet czélnélkül írásaimból egy Centot szövni, — s az én szavaimatBarczafalvi Szabó Dávidéval és Pethe Ferenczével(ki képzelmésznek nevezte a poétát) eggyüvé keverni s ígyaztán rajtok nevetni, arra sok ész nem kell, arra valamiegyéb kell, mint ész». (Levelezése Kis Jánossal, II. 91), 1.)Láczai Szabó Józsefhez, a ki Sárospatakon a Mondolatlegbuzgóbb terjesztje volt, 1814 ápr. 20-án így ír: «Egyszót a Somogyi Gedeon paezquilljára. Azt Patak az úráltal ismeri. Nem neheztelek azért, hogy azt az úr másokkalláttatta ; én is láttattam a nekem küldött exemplartmindennel a kit az interessalhatta. Debreezembe hírét