Mondolat, Dicshalom, 1813

BBVEZETÉS. 19Csakhogy a harcz hevében a küzd felek nem szoktákegymás munkáit nyugodt figyelemmel olvasni. Kazinczyós hívei csak a gúnyos támadást látták, bántotta ket,hogy Somogyi nevetség tárgyává teszi Berzsenyi költeményeits a Tövisek és Virágok epigrammáit, megbotránkoztaka czímkép durvaságán, de legjobban bántottaKazinczyt, hogy egy sorba került Vandzával, Petével, Folnesicscsal,kiket lenézett s kiknek ízléstelenségét magais gyakran ostorozta. Ez bántotta legjobban Kazinczyhiúságát, s leveleiben szidalmakkal s a legdurvább szavakkalilleti Somogyit. A mint megkapja a Mondolatot,majdnem minden barátjának ír róla. «Harmadnapja, hogyegy szép lelk ember recepisse mellett küldé meg nekema te vármegyédbl a Mondolatot — írja Berzsenyinek1814 jan. 10-én — s megírta, hogy azt Somogyi GedeonVeszprém vármegyei esküdt csinálta. Meg nem indultamkóztatni ujjabbakba, hogy az Olvasó hosszas gyötrdés nélkülértelmekhez ne juthasson — soha nem törekedtem. Nem szégyennek,st nyereségemnek tartván : ha írásomat (Stylus) a'közrend Magyar, a' mennyiben t. i. elméjével felfoghattya, világosanmegértheti ; csak hogy a' mellett a' pallérozottabb rész is,megelégedéssel olvashassa». (60— 61. 1.) «A' mi engem' illet, ámbárazon Hazabeli Ujjitóknak, vagy ugy-mondott Neohcftisoknskk,kik egynehány esztendktl fogva. Anyai Nyelvünknek a' mintmagok állittyák) szükséges bvittésén, 's csinosittásán vetekedvedolgoznak : eléggé tapasztalt szorgalmokat, 's vas álhatatosságokat,eggy részrl nem csak felette becsülöm ; hanem a' jó, 'svalóban dicséretes czélnak méltán örvendek is : más részrl mindazáltalel nem titkolhatom, hogy a' heves erlködések' küszködzajjal közt dics Nyelvünknek bukdosó hánykódását gyakortarettegéssel szemlélem !— Azonban valamint épségben leendfenn-maradását, minden igaz Magyar Hazafiakkal eggyütt, én isszivembl óhajtom : ugy mostani bizonytalan sorsának jobbrafordulásátnyughatatlanul várván, méltó aggódásimat leginkábba' kecsegtet jövendk' édes reményével enyhitgetem». (64. 1.)8*