Mondolat, Dicshalom, 1813

:.1 1 2 FfiGKLKK.csak iKjijün atáiuia teszi : "hrír hof/y az utolsó eltt való Let szókemény és vastafi bosszú >kki vindicta bonum vita iucundius ipsa.Nempe hoc indocti IJUV. XIII.Végre — a' Versekrl azt itéli : vAz erkölcsiség (úgymond)sok sorokban el van felejtve. KiUimös, hogy a Morálraa' különben AestJtetikusok inkább nem emlékeztek.^ (a 106. cs107. lapokon.) De, moralizáljon bár a Ilecensenstamen ad móres uatura recurritDaiimatos, fixa et mutari nescia ; nam quisPeccandi finem posuit sibi ? quando recepitEjectum semel, attrita de fronté riihorem?JUV. XIII.8. §. Kár volt azomban magát a' Recensensnek, akár azén sovány 's jobbára volná n végzd dicséreteimmel ; akár aFeleletnek csak czir óká^ l á s - /. éj)p e n való csipkedésével erltetni.' Loripedem rectus derideat, Aethiopem albiis !JUV. ILCsak azt az eggyet esmérje meg a tnd