Mondolat, Dicshalom, 1813

l98 FÜGOELÉK.alkotónak tömjénez. Szép a' kirl más így ír ; de az e' féle Ditsbeszéd(lásd az erre tett Jegyzést: NÉMETHI NAGYJÁNOS Értekezésében; CSOKONAI V. MIHÁLY Életérl,'s Munkájinak meg it éltetésekrl. Béts. 1818.a. 81. lapon) * csak ugyan szükségtelen annak, ki magáról eggysorban is többet mondott 's ezt tudni kellé vala a Recensensnek :•Hamvamat a' maradék áldani fogja, tudom.n TV.és VIR. Hogy a sok magasztaláshoz én is valamit ragaszthassak: ezen bizonyos áldáshoz részemrl sok szerencsét kívánok —— rides, ait, et nimis uncisNaribus indulges : an érit, qui velle recusetOs populi meruisse ? —PERS I.De térjünk vissza az úgy mondott Recensióra. Az ellenmindjárt azon kegyelmét adja tudtomra a' Recensens, hogy nevemetmost az egyszer kedvezésbl halgattya el. Grátzia ! !—de hát az «eineö 9íeformirten ^rebigerS ©ol^n»-í miért nem halgathattaeU mi köze annak is szintúgy a MondolathozVos humiles, inquis, vulgi pars ultima nostriAst ego Cecropides —!JUV. VIII.Továbbá, azzal a' gyanúval igyekezikbefeketíteni :engem a' világ elttmintha a' Széphalmi Tudósnak magam küldöttemvolna meg a' Mondolatot ! ! !Audis,J iipiter I haec ; uec lábra moves, ciim mittere vocemDebueras — — vei marmoreus, vei aeneus ?JUV. XIII.* A jegyzet, melyre Somogyi czéloz így szól : «Má,r ideillik ez az íimj)utált és megforrasztott szó, mert mivelhogy azeftele Rocensió gyakorta magától származik a megbírált könyvszerzjétl, töbl)nyire pedig arra megkért jó barátjától, tetszéseszerént érthet az alatt az Olvasó ditsórbeszédet is, ditsekedbeszédetÍ8.» — B. J.