Mondolat, Dicshalom, 1813

»BEVEZETÉS. 15Szentgyörgyi Mondolata tehát csak az ízléstelen újítókats a tehetségtelen írókat gúnyolja, a kiket magaKazinczy is lenéz és gúnyol. Nem csodálhatjuk tehát, hogyKazinczy nem is haragudott érte, st fél, nehogy Szentgyörgyit nehezteléssel gyanúsítsa. ((Hallgatásom nemhozott-e abba a gyanúba, hogy neheztelek?*) — írja 1814április15-én. — «Ne rettegd azt, édes barátom; ismerlekén téged, ismerem egész becsedet, s megvallom, hogy annyisok nyelvrontó megérdemli a korbácsot. Azt is tudom, hogyaz ember jó kedvében és, a mint írod, mer Juchsból csinálhatilyet. S eggy vagy-e Te azért S . . . G . . . nal, azérthogy ez a marha ember a te írásodat is a magáé mellényomtattatá? Nem, barátom, úgy szeretlek mint mindég.Ez a Mondolat került véletlenül Somogyi Gedeonkezébe. A Vezérszóha,n elmondja (11— 14. L), hogy egybarátját látogatta meg, s ott került elébe a Mondolat,melyet elvitt magával. Mindenkinek tetszett, a kinekmutatta, s többek unszolására elhatározta, hogy « szükségesbvítményekkel)) kiadja. Megírta hozzá a jegyzeteket,az ajánlást és a Vezérszót, a szótárt pedig jelentékenyenkibvítette, úgy hogy körülbelül 1000 szótfoglal magában. Végül egy kis függeléket csatolt hozzá,melyben a helyesírási hibákat gúnyolja. Mikor a kéziratkészen volt, kinyomatta a Híresztelést s Veszprémbenés környékén elfizetket gyjtött. A könyv 1813-banjelent meg Veszprémben ; a czímlapon azonban Dicshalomáll, a mi gúnyos czélzás Széphalomra.Somogyi kezében a Mondolat egészen átalakult.Szentgyörgyi szövegét a hozzá került kéziratból szószerintközli, de a hol jónak látja, jegyzetekkel bvíti. Ezekbenmég több újonnan gyártott szót gyjt össze, fleg Barczafalviszavai közül; még jobban kiaknázza a BúsongóÁmort (v. ö. 26. 1. h jegyzet), s egyúttal mep'kezdi gúnyos