Mondolat, Dicshalom, 1813

!70 a' szamár a' mondolat írójához.Ketten Tempében ketten Pindus' kebelébenKetten éneklünk 's senki nem ér mi velünkA' Pegasus látja 's szárnyát a' földre bocsátjaElbúvik 's nem örül Hypocrenóje körülEltün sok kényes költ a' zöld szövevényesAgak alá, fülel sorsosid állnak el.||(72) 'S zengik: hogy egy nagy hegy hasadott-megmelly bizonyos jegyTégedet a' nevezett kints kamarára vezet.Zengik: árva madár jajgass rabságra maradszmár.Zengik: mit brekekegsz ördögi módra rekegsz?S köztünk békesség nagy igasságos kötelesség'S Józanságosság angyali pont fele hág.Égi kegyelmesség töredelmesség gyönyörségMind ezt sorba velem itt lakozásba lelem.Légy boldogságos jó Úr hát mint te TudákosVagy, 's Jóság szeret semmi gonoszkövetöSzép kimélléssel nevemet Pindusra vivésselSorsomat erre feléd túl magamon emeled.Jaj de mi testemben, melly duzzad minden eremben?Melly tündéri er s belseimet — kever ?Kellemetes holló te vagy érzem Phoebus ApollóZápor e vagy zivatar rám ha mi jönni akar ?Nagy dolog ez látom sirj oh Helicóni barátomTéged is ah az halál durva kaszája találNintsen is ö messze hogy vad karját le eressze,Majd ki tekint rád már, jaj neked árva szamár 1||(73) Meg van ! bár nagy volt az ers Achilles is elholtNem száz példa ez is a' haragos LachesisNéma keservemben, majd egy köröm -ásta verembenTéged rejtlek-el én életem' árva telén.