Mondolat, Dicshalom, 1813

(59) BOHOGYI GEDEONHOZ.Pétzel Jul. 28. 1814.Túróra Szarka, túróra !van eggy kevés számvetésemaz Urattsal, Ide szóra nagy Tudós, most én az Urats liliigba vetm, és szappan nélkül mögmosom, tudja e mivel?sulyokkalama' tót-szappannal.Levelem eme' kezdetén el ne bámuljon az Urats.mint a' borjú az új kapunál. Mög van mondva a' Szélellen ne pösölj mert magadat vizelled-le. Addig is nyújtózzmég lepled ér, végtére tanulj Tinó, ökör lesz belled.Mitsoda lókörmü, karikalábu, lötskezü, tökfej, szamárfül,tsudateremtmény, ostoba tsrebogár lehet az, a' kimint a' vak tsak neki megy a' bötsületös embörnek, és(t)ü)be-||le ütközik? ki tötte az Uratsot bíróvá a philologyiiiban? líogy mint eggy Iskola Mester rakontzátlan szájjalfélre ficamlott nyelvvel ellenünk újjétók ellen a' Szr alattpittyet hán3^ogasson ? Hss másé az udvarról ! Mingyártmg töszm, hogy ha ki nem röpül, fészkestül tyukmonyastuloda lösz, ebestül matskástul elvesz, le sem is tséplikugy a' búzát, mint én lebugyázom ; mög lösz mind sülve,mind pirétva, mög is akasztom tnglót, rajta ütök, ésvérét is vöszöm, 's ott hagyom a" faképnél, hiszen tudhattaaz Urats, hogy számba fontba köU vonni a' gondolatokat,nem is köUene minden tálban egy kalánnal lönni,mert mások is torkába vethetik a' szovat. De tsak belekottyana, a' nyelv' dolgába a' szilva lév, mintha ötét boi-