Mondolat, Dicshalom, 1813

:•(49) HOGYESZI HOGYESZ MATEBOHÓGYI GEDEOiNHOZ.Már ma is a' mikoron Aurora piros szekerébenJött-fel az ég kapujin, hímes kertem' közepébenHol karikába rakott sugár jegenyéim az égig'S fellegekig felemett fvel strázsálva felettemÁllnak — mellyeknek derekát a' gyenge borostyánSzép zöld karjaival sok ezerszer ölelve szorítja —E' Jegenyék' közepén a' Músák' tiszteletéreOltár képe gyanánt szentelt lugasomnak alatta —Hol tsak tsendesség és ártatlan gyönyörségMulatóz a' pompás Kastélyt' s Palotát oda hagyván —Tündér képzeletemnek mély özönébe merülve,Olvasnám a' Homer' munkáját, mellyel örök liirt'S tiszteletet szerzett 's azt újra meg újra tsudálván ||(50) Képzeletem szinte magamon túl volna ragadva :Hirtelen a' fejemet tekerítera jobb fele, hát ottEgy hó-szín bíbor patyolat köntösbe' megállottAsszonyi Szépséget látok 's el nem hülemedtemMert más ízben is láttam már Fáma Kis AsszonytMelly miuapában az Epistólát hozta mihozzánkHozta szerentse kiálték nékie drága Kis-Asszony,Melly jó hírt 's új hírt hoz hozzánk drága Kis-Asszony?Mert Újság nélkül soha sem jár Fáma Kis-Asszony,E' kérdésem után vidámon elmosolyodvaígy felel a' szépség, és így magyarázta magát ki