Mondolat, Dicshalom, 1813

:!46 A BÚSONGÓ ÁMOR.hozóvá engemet !— Ne tsudálja ártatlan lelked esenkedöpanaszimat, sárga képtelenségemet, romlott érzékenységemet,ellankadt tüz nélkül való pillantatomat. Én alálohadoka' lotsmoj' örvényébe. Látom, hogy a' tsalókaörömez ugrál, és ugy futos e' szabad allékon, én elhílok — adieu kedvesem !Satyr. Ha! ha! ha!így nyillott a' tsalóka' szája örömhahotára, a' Szamár!pedig társa nélkül szomorúan egyedülve a' parttal eggyfortúna'szárnyán öszve hozódott. A' gondosné lenyomott'fvel lassudan leppegett megnémulva a' szálas jegenye(31) fák' tetejére pislogott, vagy letekert vérmes szem-||forgássalandalgott híves árnyékok alatt,mint az Istenektl eltapodtatottbrillant zsúrfok, és így énekelténeke !Ha ! ha ! mint echóz a' könnyez Sáppho' utolsómint kettzik a" sziklák gyötrelmes hangjait, megnyitjasaját halálára, és megindít mindent keserve, mintegy hattyú mélos, melly a halál eltt tsak egy nappalzeng — a' természet elpuhulva kesereg nyögtén — Némint bárdolja Poliklétus Státuáját, mint darabolja szélytróla a" szükségtelen részeket, mellyen az idt lísziilniveszni kárhoztatja ! Clio egy Gedeon Nevet metsz reá,Flóra rózsákat nevel Sirhalmán. Gedeon Gedeon hol vagyte? Az Istenek társaságában a" Szerelem Elyziumában- Szamaradnak szivében —Gedeon!!!