Mondolat, Dicshalom, 1813

44 A BÚSONGÓ ÁMOR,majd a'Mond. Tekintetemre a' ferd lotsba udrántsoltak,tüzes purpurral ég palotába szaladtak, hol mindenChinai drágaság' fénye luxussá játszott, 's ott eggyédesdeden heveredett nyulamba dltének 's Sómnusnakáldoztak.||(26) Szám. Az örömbuggyó tseppje el futotta mosolyszadat,és rózsalepte színre változott 's bajuszod a' Természetnektsalfa színt áldozott.Mond. Vallvha ollyá lehettem volna ekkor álialok.mint az eggy nap él féreg, mellyet az este a' folyamatpartján tapostak-el. Ez eggy nagy élethalál, eggy mesteriédes gyilkolmány lett volna.Szám. Nézzd ott azt a' Ketskeembert, a' buggyó lotsmojfolyánpezsgése felett, hol a' száraz levelek' tsörge>>zsibong.Szám. Igyekszünk halkkal hlgyes ösvényeken üstökösAtyáinknak, és keressük ajakainknak ill aggtörzsöket.Mond. A' Helikon édessége, kellemei, és az itt lakókszív ízlésbéli szép érzések ösztönöztenek engemet, hogy(27)ne-||mes leikeiknek magassoló barátja óhajtsak lenni.Szám. 'S szépít szerül illy kedves grátziák' képezcséreszínek helyett szavakat zavarunk öszve.Satyr. Én eggy önnönt szülök, és emésztek, én vagyokaz Isten,kinek zsámolyát gyúrjátok, még felemelemhumorodott lelketeket.Mond. 0! Apolló! hol szívhatom, és érezhetem forrómejjed' reám párló lehelljót? hol az elragadás' nagyi apepetsélt remeke balzsamát? — hol fogják felemelnihumorodott görzsedezésemböl. éltet rózsa mosollyaid '?Satyr. Mammogjatok e'forrás folyam' görtsös sziklájinakMartjaihoz, 's hallgassátok, mint kiált az Echó !oh mint ád eggy tsuda mordon szót, a' gyötrdöknek, a'békételen bámészkodók keserveit mint nyögi, és a' szomo-