Mondolat, Dicshalom, 1813

A BÚSONGÓ ÁMOR. 43lottak, és tátva hagyta a' lankadás az elszárasztott lihegálkaptáit. Egybe ölelkezve mint két héroicus Minervák,úgy emelkednek a lugason halkkal. A' szamár eggy tsendesandalodásban érleldik. A' Mondolatos Isintalan enyelgésselledérkedik körüle,úgy hogy az ellihellésig összveküzdöttemagát,IIés lankadva hajlott a' szamár' vállaira, (24)mely utána imádkozta a'szerentsét.A' Mondolatosnak tzombjai gyúrják a' szamárhátát,lantot, és kobozt ölel, 's hajait tsudáson fzi rántzos göröntsökbeegy lágyszell fúvás zivar a' zöldell koszorúnyugodt szine alatt, 's borzasztja azoknak ömlött terültét.Lábai mezítelenséggel függenek lefelé, feje felett eggyszúnyog gyászolja át a' híves levegt; 's eggy kürtbe szállanaka' fájdalmas sóhajtásai, 's gyötrd nyögései bajuszaalól.Szamár. Itt a' valóság semmi ; az árnyék teremtés —lm tagos méhében e' telhetetlen semmiségnek, tsak azelpillantat' hajnalit tulajdonoljuk idvezletül.Mondói. Pijhe szárnyakon repítél a' bv' üregében,és örömélet özönével hijába valósítottál. Én, én eggynyughatatlan, önnön elégtelen gyerek, a'maga meg nemelégedés' gyereke, és szerelem'|| tiltotja vagyok, eggy bol- (25)dogtalan, semmit-tudó teremt, a' ki magamon kívül éleka' pára között — ott ! !!Szám. Gondolatba merült Tudós, miért pittyedtek-leaj akid.Mond. Szomorú színbe gyöngyöldve gyászolom azeltemetett tettet. — Egy szelíd szell érkezése tsapottmeg, melly nehéz ragyományba lankasztott.Szám. Nem láttad e az édes Bájné músa Nimlányokat? haj ! mintüvöltözö.tt puha testeken nyulámló Sleppjek!a' Holdlány sugárit a' sr erddzet nyilámjainbotsátotta rajok.