Mondolat, Dicshalom, 1813

42 A BUSONOÓ ÁMOR.töpörödött homlokán, csoportosan ülnek farkán a' haszontalanság'gyerekei,kiket ö hólyag golyókkal tsalogatott azeltéveszt setét ködbe, a" kezében n3'ekergö Pánsipjával,ketske lábai elébe ömlenek a' szép vadászt felülmúló vadontzok.A' hahoták az fején ülnek az alattok dördül(2!2) mormolás felett, az ég|| gúnyolás lobog fején, és úgy repülsebes süvölt szárnyain :külömben egy halálra szeutentziázottgonoszél kisért képe, eggy tünderezésre álkoztatottbaj lélek,az elrontsolt tapodmány' darabja.E' tekintetre a' szépek öszve estének, 's én tsak eggylángszin pirosságot láttam a' zöldség' puha humorványáralapulni, és k így eggy tsomóba gyrt szivárvány formánelsemmisültek. A' természet Kauklermiveit pazérolta a'teremtés titkaiba martzangolva olvasott, fútt, zúgott, mégeggy bokor zöld levelet nevelt, mellyek közzl piros gyengeborulások fejtödzöttek-ki,'sket az otsmány látást feketegyászától elgázolták. Többé nem láthattam ket, mertmind a' dlöng höngörts hullám elgyremlettek, 's a'semmi terhes méhébl új Scénák buggyantak- fel.Hah ! a' harangok' kolompolása ! ha ! a' tsengetyttk'tsengése ! ha ! — hogy tseng — hogy szomorog ! ! !(23) hogy dongll búsan ! ! ! ha ! mint dühén a' mormoló ürességgyomrában dörg hangkiáltás ! ha ! mint ropogtatja aföldbe meredez fagyökereket ! ha ! mint echóz az órákrahangzó üregekbl ordító torka a' dühenésre ! haImintomlanak-be rendüléssel a' kongó barlangok rémít boltjai!— ha — ha ^— melly dörmögéssel — melly rohanással— ha ! —(pausa) —Ott, hol az Ákháczbelévénitett árnyéka alatt eggy hívestsergedezt zúgat,látom a' Iá rmafuvallókat felléptselni a'hölgyes ösvényeken Flórának palánkos völgyébl — a' szamárt,ós a' Mondolatost ! Eza' nyiighatatlanság' sohajtásivaltolja a' leppeg holdat. — Annak ajaki szélyt nyil-