Mondolat, Dicshalom, 1813

!A BÚSONGÓ ÁMOR. 41alól ? Hippocrene ez ! Né miként mammol tajtékot a' tsiklándlágyságot nyaló vadontz lotsmoj. — Né millyenrontsolvaés tunyán foly-el, mint válik hináros peshedt heverövé,eggy százados id viselte humorodottá, mint az szSaturnus' töpörö-||dött gyermeke elodarogyva fántasiámban (20)a' forrás folyam' felszínén remegnek bámálméllásaim,úszom a' tó döllyedez öblét, 's eggyszerre andalszót halloka' berkekbl a' lots térszínén e' buggó játék alatt, a' mellyhabokat tsomóba fz, majd szélytrontsol, majd lenni, majdmúlni mivel.Hah ! miat echózza a' hangmivelk' Symfóniáját nagyenthusiásmussal a' hegy; zuga' Szélnek zivarja az ágok'sr szálai között, jnek a' Helikon' Nimlányi a' musák !az éjfityke, mintha a' komoj fenyvesek zúzos ághegyeindideregve ellágyulva remegi puhító melódiáját 's úgyvárja a' berken jötteket a' jövknek, kik a' kis lantos lágytónusán bitzegnek. Fejeket Hetruriai viselet borítja, ésazzal eggyesül az Asiai gyöngyös Turbán — setét hajfürtjeikrepkednek isteni homlokaikon, és összvegyürt tsomókbanhevernek fejér vállaikon — mezítelen karjaikgörög Státuák' miveitpéldázolják, távolról fejér márványtmu-||tatnak, közelrl maga a' puhaság holt beléjek, öltö-(^')zetek idyliumi pompákkal van terhelve — ezek alatt mindenlépésre a' gyengeség pihentét nyögik — Úgy tüzelnekszemeik mintha a' fagyos északból ég Afrikát akarnánakgyújtani — szihegö mejjek nem költsönözött éltett nem lehellett Julepet — nem — hanem tsak temetett —tsendességek ! !De im ottegy nyomorult hasztalan bontzolj a a' roppantgzsziklák' hegyeit, most eggy terhsohajtás gyöngyöldikmejjébl, nyöszörög, mintha körüle az éj' állati a"szennydenevérek repedeznének, majd leguggol, mordonszunnyad, és tettét piheni. Két kitsin szava tsintalankodik