Mondolat, Dicshalom, 1813

38 ZAFYR OZENCZI A MOKDOLATOSHOZ.(14) nem teszen az ember a' házi csen-j|des8égért ! osztán a'világhoz is kell magunkat alkalmaztatni, hogy mások Durváknakne mondjanak, 's nekem ez a bajom is volt a'férjem társaságában. Igazán megvallva, szint ollyan jólesik,hogy ezen genirozástól megszabadulhattam, ámbára' férjem halála miatt vigasztalhatatlan vagyok. Lássaédes Bátyám Uram, a' szegény Özvegyet az ág is húzza, Vnem hijába mondják, hogy ha a'kapufája aranyból volnais, elkopna. Nem elég, hogy ezen árvaságom már magábanis terhes, édes Bátyám Uram is, kitl gyámolítást vártamvolna, kikél ellenem, és a' világ nyelvére tesz, pedig jóltudja édes Bátyám Uram, hogy miolta Özvegységre jutottam,legkisebb Németességet sem lehet rajtam észre venni,és hogy én tökéletesen eggy értelemben vagyok BátyámUrammal. Nem is láttam soha eggy embert is, a kivel mindengondolatora ugy megegyezett volna, és még is —!Valóban nagy fájdalom, és meg kell vallanom, hogy ha-{15)rag8zom is édes Bátyám Uramra, mertU az illyenért ki isne haragudna? Meg sem is békéllek mind addig, mégédes Bátyám Uram személyes látogatásával meg nem kérlel.Egyébaránt magamat atyafiságos grácziájába ajánlván; maradokÉdes Bátyám Uramnakalázatos atyafi szolgálójaárva Zafyr Czenczi.U. L Férjem halála miatt történt gyengélkedéseimbl(hála Istennek, és az én még huszonhat esztendt megnem haladott ifjú koromnak) szerencsésen kiépültem. Ésmivel, mint édes Bátyám Uram tudja, megboldogult Férjemnekgyermeke nem maradt, a'tle reám jött Oapitálisokbólelég gazdagon élhetek ; maradtak szegénynek némeUy^nehezen fizet adósai is, kikkel nem kevés bajom