Mondolat, Dicshalom, 1813

!ZAFYR CZENCZI A MONDOLATOSHOZ. 37Igaz hogy a' szépet mindég szerettem, 's ez a' szándéka a'férjemnek tetszett ;de bezzeg meg is adtam az árát. Béggelelállott a' Német Sprachmeister, 's elgyötrötte nyelvemet,s' gégémet nehéz kimondásaival. Azután jött a'Tánczmester; ez meg majd hogy minden csuklójából kinem törte lábaimat. Melyet, lábokat kifelé, hasat befeléAz ördög gyzte volna biz azt mind megtanulni. Legalábbannyira jutottam, hogy a lépéseket megtanultam, hosszúrákészülés után compHmentet is tudok csapni, de tánczolninem tanulhattam-meg, 's a' férjem sem erltetett,mert azt monda, hogy ollyan a' tánczom, mint a' Sphaeráké.Azután a Klavir-Mester állott el, még most is képzelem,mint köszönt-be, Újságot beszélt. Elvette pixisétmegkínált, széket tett, 's mellém ült a' Klavirhoz. Többesztendeig illyen tanulásban folyt. Isten tudja, mi lettvolnamég bellem, ba szegény férjem meg nem halálozottvolna. Meg val-||lom, hogy jó ember volt,és szívesen ('3)siratom még most is halálát, ha árva Özvegy sorsomeszembe jút. De mégis különös ember volt szegény, 'smindég azon igyekezett, hogy elbbeni eredeti Magyarságombólkivetkeztessen, és elnémetesítsen. A' ki a' naponjár, megtetszik a színén, én is az id alatt egy kicsinytelváltoztam volt. Igaz hogy szinte el voltam hitetve, hogya Czigány Musikája, és a' Verbungos Katona táncza nemvalami szép, st nevetségre való, 's ha a' Popovics Úr idegenfigurákkal kevert Magyar tánczát, a' Theátrumi Musikát,'s Lavottának Magyar táncznótáit láttam 's hallgattam,mindenképen akai'tam magamba verni, hogy ezekszebbek amazoknál. így kezdettem az olvasásra nézvemegromlani. Már a' hajcsombókos Poéta verseit, aV búcsúztatásokat,"s egyéb a' féléket nevetve emlegettem a'férjemnek, 's ez nagyon örült rajta, ha az új szín és mértékesMagyar Poétákat, 's a' Németeket dicsértem : De mit