Mondolat, Dicshalom, 1813

::ZAlTYR C^ENCZI A MONDOLATOSHOZ. 35hogy falnak vagyok fordulva, s tehát be nézek, és nem ki.Most is emlékezem, micsoda Dispatiók származtak ezenbeszédbl. Ezzel végezte szavait édes Atyám UramA' Magyarnak tulajdon Nemzeti öltözete, táncza, musikája,és nyelve van, meg kell azt hagyni, nem pedig változtatni.Vallj a-meg csak, édes Bátyám Uram, ha nem ezt, ésillyeneket hallott e mindég tlem, 's nem maga mondta eBátyám Uram, hogy az én gustusom tökéletesen megegyeza' Bátyám Uraméval? Az öltözetben nekem nem is öltözet,ha csak tányéros ülepre nincs vágva a' Magyar nadrág,'s a' csípt szíjj nem szorítja. Azután bajusz mellékipederve, a' nyakravaló németes, mert|| azt, a' mint édes (9)Atyám Uram beszéllé, a' régi Magyarok nem viselték ; azüstök, no a' perse már nem igen szokás, de legalább féstlehet viselni, 's az magyaros : a' czaff, az ugy e ismét nemmagyaros, mert az Eómai viselet, mert hiszen Aeneas isviselte azt, a' mint Szalkaynak verseiben Didó AsszonykesergiIsten hozzád czaffok czaffja!A Magyar Asszonyi viselet ollyan, mint az enyémvolt leánykoromban ; fájdalom ! hogy miolta férjhez mentem,a' megboldogult férjem kedvéért egészen el kellé németesednem.Váljon nem azt akará e édes Bátyám Urambennem kiszatirázni ? Mit tehettem én arról, hogy a' férjemúgy akarta. Az Isten látja lelkemet, hogy én sokat elnem akartam fogadni a' mire férjem kényszerített. Szegényédes Atyám Uramat, édes Anyám Asszony mindégkendnek szólította,így akartam én is; Legyünk per TeTu, mert bizodalmas barátság il-||lik a' házas pá- (10)rokhoz" monda a' Férjem, 's nekem engedelmeskednikellett, így történt egyebekben is, mingyárt a' mint szegényboldogult férjem Pestre hozott,elmentünk a Belez-3*