Mondolat, Dicshalom, 1813

Két levél(1)Bohógyi Gedeonhoz eggy quietáltMajortól.I.Péczel. Július t8-án ISI 4.Öcsém!Bolond-gombát ettél e, vagy ezer sátán bújt beléd?vagy mind a'kett meg történt rajtad ? En legalább katonaiparolámra merem állítani, hogy mind a' kett. Csudálkozol?mit? ki? nekem? így? Igen is neked így, éspedig én! nem emlékezel reám? 's nem jut eszedbe, hogya minap Weszprémben nálam megfordultál, és könyvedrepraeniimeráhattál ? nek^m ugyan elevenen jút: mert tízforin-||tot adtam reá, 's tíz forint egy jó Magyar könyvért (2)ugyan nem sok, bár olly kicsiny legyen, mint az a bé ce ; dea' te munkád I Tüzes menyk a' te munkád ! micsoda munkaez ? csak várom várom egész hazafiúi tzzel ; eggyik hét a'másikra, eggyik holnap a' másik után, és nincsen semmiis. Végre megkapom, hozza az inas, kezembe adja, felnyitom,'s olvasom; 's mit olvasok? Mondolat! Mondolat!Lánczos lobogós bolondolat, igazi bolondolat ! "s én azértpénzt ? a Mondolatért ! 's ezt én értsem? Az ör . . . engemvigyen el, ha ezt, vagy az egész könyvben csak egy szót isérték. 'S ha nem értem, minek nékem a' könyv? Midnén a'Lorgnettemet vásároltam, száz meg száz közzl vá-