Mondolat, Dicshalom, 1813

ELSZÓ. 25bizonyos, életének hányadik évére esik, az, hogy a' Pápai11. Collegiumban vitetett tanulni. Saiyrára, vagy Pasquilusra(mellyikre inkább, nálunknál bölcsebbekre hagyjukaz Ítéletet) hajlandó caractere már akkor kitetszett, azonpajkos, és csúfolódó tónból, melly neki eleitl fogva tulajdonavolt, 's egész külsképen látszatólag ömlött-el. —«Jut e eszébe, így ir hozá a' Húga Záfir Czenczi, midnegyszer Pápán meglátogattuk 's a' Halhatatlanság' Oszlopa'írójának nyúlfarkat függesztett hosszan lenyúlóKaputrokjára az úczán. Én még arra is emlékezem : midna' szegény öreg|| Szakályinak Academiai fekete haris- (Vll)nyájiba fejér papiros darabokat i-agasztott, 's midn a'nehéznyelv Peleit kikaczagta. Hát a' Prédikátor G. köhentéseit,arczvonásait, nyekegéseit ki tudta úgy mímelni-'s ki mulattatta a' Társaságokat az ilyenekkel ? még akkorhaliám némellyekröl, hogy Bácsit a' csúfolódás' Dísmonamég egyszer messze fogja ragadni.)) — Ezen vonásokbólkönnyen általláthatni, mint mehetett a' pajzán Ifjú többrltöbbre, mint tévesztette-el inkább inkább a' mértékel,mint ment a' gondolatból cselekedetre, pajkosságból 'scsúfolódásból ifjúi impostúrákra, 's mint tette végre azokáltal Tanítójit 's az Iskolai elöljárókat ellenségeivé?"S valóban annyira ment az ifjú, hogy az Elöljárók elvégeztéktet CoUegiumoktól eltiltani. Prof. L . . .* látta,hogy az ifjúihibák többnyire természeti elevenségbl, 'sabból származnak, ha azon elevenség az iskolai regulákáltal határba szorítatik, 's hogy illyen esetben a' legjobbcaracter is kicsaphat, pártjára kelt a' csak nem|| megszen- (Vili)iencziázottnak. — «Egy túróért, úgymond, az ebet, nemütik-agyon ; hadd mennjen ; még eszére jöhet.))— 'S az ifjúmegszabadult, 'sPákozdiba küldetett Iskola-Eectornak.* Ldczai.