Mondolat, Dicshalom, 1813

Mit kelljen ezen Levelekrl tulajdonképen Ítélni a' (III)Kiadó Szerényen vallja-meg, hogyazt nem tudja. A' Kiadódarab idtl fogva figyelmezett a' Magyar Literatúránakelmenetelére, 's annak productumira ; nemtagadja, hogy azok tet gyakran örömre, gyakran fájdalomra,gyakran nevetésre, gyakran bosszúságra isindították. Néhány napokkal ez eltt néhai BohógyiGedeonnak Könyvét is, melly ezen Levelek' czímlapjánmegneveztetett, olvasta, 's nem szükség, nyilvánt'lmondaní, micsoda érzések között olvasta. A' Kiadó,mint író, még sem tett a' Magyar Publicum eltt egylépést is, 's a' ki már Litteratori versengéseknek, szépeknek,és rútaknak nézje volt, bírhatott elég hidegvérrel ezen újonnan kezddni látszónak is végig-nézésére.Xem lehet tudni, ha a' megtámadott felek fogtak volna eaz említett Könj'v ellen kikelni, vagy inkább (minthogy a'Litteratori versen- ||gésekben, fájdalom többnyire szemé- (IV)lyes villongások forognak- fenn) annak írója ellen, mivelaz a' munka' megjelenése után nem sokára megholt, 's ezáltal minden lehet veszekedéseknek elejét vette. Némellyévelek, 's épen ezek, mellyek itt kiadatnak, 's az íróhozaz általa kiadott munka miatt küldettek, halála után többírásai közt találtattak, 's Ijiteratúránknak eggyik pártfogójajónak látta, hogy azok kiadassanak. « Mivel, úgymond,a' Mondolat már sokaknak kezén forog, és az is ill, hogy a'megholt Litteratorok emlékezete fenutartassók, ezen Leve-