Mondolat, Dicshalom, 1813

-14 BKVEZETÉ8.« Tudod-e tehát, — írja Szemerének 1816 márcz. 28-án —hogy Debreczenben és Álmosdon az Antimondolatért épenoly dühhel haragusznak. a mily örömmel azt a várad iakolvasták. Azok a Calvin gonosz fiai talán nem is gyuládtak volna fel, s nem rázattak volna ki indolentiáj okból,ha ezek a Eóma sorsosi nem mutatták volna örömököt sa megtámadó én nem lettem volna. Prof. Ercsey*' leczkéinekegyikén közönségesen keltek ki ellenem, mert, úgymonda, nem szép a madárnak — - s ez az ember, kikét évvel ezeltt engem arra kért, hogy tanítványi számáraaesthetikát irjak, most maga fogott tollat, hogy velembajt vívjon. Hagyján ! mert a mint mondja a csúcsos szelesektanítójo^', a mi kardunkat sem fzfából faragták. Almosdonaz öreg Csanádi az epistolae obscuroium említéstvette maga ellen. Szegény öreg ! ö azt hiszi talán, hogylitteratori per nem eshetik meg, ha csak az ö WerthesIch-je Í8 szóban nem forog, és mit tartozik pedig a litte rátörtudni egy oly emberkérl, ki soha semmit nem írt, anyelvet csak a Debreczeni grammatika szerént s a csak aSzékelyhídi mellett magában vagy legfelebb az iskolamesterrelítélgette? — Halljad a mi következik. — Cons. ésV. Palatínus Péchy Imre úr is méltóztatott megbotránkozni— és miért? Talán a Collegium miatt? nem! asuperintendens mindentudó személye miatt? Azt sem !Mi miatt tehát ? a Zafir Gergely miatt ! Boné Deus ! nszegény Major kínjában az els levél egyik sorában így isátkozódik: DiarUre malheur! Azt mondják, hogy a Cons.is úgy szokott s a satyrát ott kereste, hol azt maga Luciliussem kereste volna — risum teneatis amici! Én ugyanfólesztend olta még egészen ki nem tudám magamat ne-* Ercsey Dániel, a philosophia tanára volt a debreczenikollégiumban.