Mondolat, Dicshalom, 1813

BEVEZETÉS.az ízléstelen népiességet, a közmondások halmozásávalpedig Dugonicsot gúnyolja. A könyv hátralev részét költeményekteszik, melyekben a mesterked, rímhajhászóversgyártókat gúnyolják. A költemények tárgya ismét aMondolat czímképéhez fzdik. Megszólalnak egyenkéntaz ott szerepl állatok : A lepe Lukáts Miklós sapphoirendé szerint énekel,a Satyrus Varjas János e-z verseitutánozza, a szamár Gyöngyösi János leoninus verseitköveti,a magyar Pegazus és a lant Eáday-féle versekbenzengenek ertetett, mesterkélt rímeléssel. A versekhezcsatolt jegyzetekben is gúnyolják az ósdiakat, tudatlanságukrasirodalmi képzettségük hiányára czélozva.A Feleletei — mint már említettük — Szemere ésKölcsey irták, noha nevük nincs a czímlapon; Kölcseyneve is csak egyszer fordul el a könyvben a bevezetésalatt. Mennyi része volt mindegyiküknek a munkában,azt ma már lehetetlen pontosan megállapítani, annyiazonban bizonyos, hogy Jancsó Benedek téved, midn amunka oroszlánrészét Kölcseyének tekinti, s azt hiszi,hogy habár Szemere munkatársa volt,bizonyára inkábbcsak segített, mintsem vezetett vagy kalauzolt. (Kölcseyélete, 93. 1.) A terv Szemeréé,* a ki elbb maga fogott munkához,s csak akkor segített neki Kölcsey, midn együtt vol-A búsongó Amor Sze-tak Péczelen. Zaíir Gergely levele, smerétl valók, valószínleg a versek is. A dunántúli leveletis írhatta, mert neki elég alkalma volt megismerkednia dunántúli nyelvjárással pápai diák korában. Azegész munkának tehát Szemere volt a tervezje és végrehajtója,Kölcsey pedig csak az segít társa.A Felelet megjelenésekor a közönség természetesen* «Az is igaz, hogy az egésznek a plánja enyéni» — írjalíazinczynak 1815 aug. 21. (i. h. 127. 1.)