Mondolat, Dicshalom, 1813

FÜGGELÉK. 105mit írt I Itt ezzel az olvasóira tzéloz a Krajnyai Tótokrakiknek tsak dehettz kell és a'kiknek számokra tsak kevésszámú nyomtatványokkal akart kedveskedni, hogy valamimódonn okos embernek kezébe ne kerülljön a munkájja.Majd alább a' versekbe is ki beszélli ezt a' ditséretes szándékát,de ez a' német mondás egyébaránt tsak úgy tartozikide, mint ez : procumbit humi bos.Én : Hát az olvasóra tzéloz úgy-é ? Gthe ! Hát Gtheirta? ki az a Gthe?Deák : Dehogy Gthe ! Gthe tsak ezt az egy sortírta., a lobbit pedig a Széphalmi nagy Kazintzi Ferentz!Én : Lehetetlen ! Kazintzi Ferentz ! ez a' nagy Literátor? a kit gyászoltak a magyar Múzsák, és még furugjáikatis rekettye bokorba aggatták egy néhány Esztendeigmig a Budai és Kufsteini Várakba Consorsaival együtta' tsintsért ' zörgette s ezt a' nótát danolgatta. Hosszú azid, rövid a lántz ! innen is onnan is a Sántz.Deák : Hagyon békét kegyelmed ! Soha sem volt K.F. inkább otthon, mint akkor ! bár most is ott volna ! legalábbvolna neki mit enni ! nem morgana annyi betsületesemberre, mint a veszett kutya.Én : Hát kit mivel bántott ?Deák : Meg marta ez mint a veszni tért eb vagy légy,mind azt valaki okosann irni vagy gondolkodni mer, hatsak az füstös bálványképét nem imádja, megmartaa'Debretzenieket, meg a Patakiakat, meg a Dunánn innen,Dunán túl, Tiszánn innen, Tiszán túl valókat !megazélket, meg a holtakat, és ettl nints bátorságba senki, hamagyarul ir, kivált verseket! mert ez idrl idre magáhozhasonlókat keres, kivált Ifjak között, kik neki hízelkedjenek's meg azokat bolondittsa, de majd ezekkel is* csmcser tájszó, a. m. békó, bilincs.