Mondolat, Dicshalom, 1813

100 rüaoEiiÉK.korában szerelmei voltak, holott minden tudja, hogy ezt azasszonyt idegen kar, azaz más kar, mint az atyámé, soha nemölelte ; ón austérabb erkölcs asszonyt soha nem ismertem. Eza pasquill nekem ismét megküldetett. Csudálom, mondám, hogyazok, a kik azt tanítják, hogy az isten az embert a maga képóriteremte, magokat marhákká tenni nem szégyenlik*. (De^sewffy levelezése, II. 57.)Ez a gúnyirat eddig ismeretlen volt. Abban a kézirati kötetbenakadtam rá, mslyet az Irodalomtörténeti KözleményekV. kötetében (307. 1.) ismertettem. A könyv összeírója, egy debreczenitheologus, másolta bele ezt a bizonyosan közkézenforgó pasquillust a többi diáktréfa és trágárság mellé. Szerzjeminden valószínség szerint Láczai, a ki Kazinczyval egyidben volt pataki diák, bár nála jóval fiatalabb. A gúnyiratot,mely egyes részeiben eléggé szellemes és ötletes, dehatártalanul durva és irágár, egész terjedelmében közöljük,csupán azt a pár szót hagyva el, melyekkel Kazinczy anyjátbántjaotromba durvaságával.Balassa József.Nyomorult Emberise l a magyar Literatura óljánakfel gyürkzött marka köp Szarkotrójja.*Ne háborodjon meg a te pitzin nagy lelked, hogy a kéthaza eltt esmeretes modestiádat meg sérteni nem kívánván,illy magad által választott titulusodonn és dilettantfoglalatosságodnál fogva kívánlak megszóllítani. Azon seharagudj meg, ha talán mendikás tónusonn találod némellykifejezéseimet fogantattaknak lenni mquodnova testacapit, id veterata sapit». Te is podotz*'*' korodba mendikásczipón szedted meg trágyázott Úrfi szívedbe a' Helikoni* V. ö. a Tövisek és Virágok els epigrammáját : Herctes.** Ozélzás Kazinczy egyik ifjúkori munkájira : Az amerikaipodocz . . . stb. 1776.