1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

alkalommal megsebesült. Közben doktori, levéltárkezelıi és fogalmazói szakvizsgát tett.Sopronban Kugler Alajos városi levéltárnok halála után Töpler Károly polgármesternek nagy gondotokozott a megfelelı utód kiválasztása. Csánki Dezsı és Fehérpataki Károly Házi Jenıt ajánlották azállásra. Néhány mondat Fehérpataki ajánló soraiból: „Házi legszorgalmasabb, legkedvesebb tanítványaimegyike volt, kinek jellemét, képességeit mindig nagy figyelemmel kísértem (...) İt legjobb meggyızıdésemszerint a legmelegebben ajánlom Nagyságod figyelmébe, mert meg vagyok gyızıdve arról, hogy Sopronvárosa benne a tudomány színvonalán álló, jellemes, munkaszeretı és kötelességtudó levéltárnokot nyer, akibe fogja váltani mindazt a tudományos várakozást, amely az állás betöltıjéhez főzıdik. Budapest, 1917.április 18.”Hivatalát – leszerelését követıen – 1918. szeptember 17-én foglalta el. 1950-ig, kényszernyugdíjaztatásáigállt a levéltár élén. Kutatóként utolsó éveiig bejárt az intézménybe.78A városban hamar gyökeret eresztett. Megnısült, házat épített. Sokat tett 1921-ben a soproninépszavazás érdekében. Vagyonos polgárként, konventtagként, majd elnökként maga is alakította avárospolitikát. 1938-ban sikerült megakadályoznia a nyilas Vágó Pál képviselıjelölt gyızelmét, az 1941-esnépszámláláskor az ı érdeme is volt, hogy a német anyanyelvő lakosság többsége magyar állampolgárnakvallotta magát. 1944-ben a minisztériummal levelezett a zsidó lakosság érdekében – sikertelenül. Annyittehetett, hogy átvette és megırizte a munkaszolgálatos Csatkai Endre adatgyőjtését, kéziratait. 1945-ben afront átvonulásakor végig a levéltárban volt, óvta, ırizte kedves intézményét. 1946-ban mindent elkövetettazért, hogy leállítsák a magukat 1941-ben magyarnak valló német anyanyelvőek kitelepítését.Tudományos tevékenységének összefoglalása lehetetlen néhány mondatban. Sopronba kerülésénekpillanatától kezdve megfeszített tempóban dolgozott. A „Házit”, a város Mohács elıtti történeténekforrásait két sorozatban, 13 kötetben feltáró oklevéltárat azok is ismerik, akiknek nem szakmája atörténelem. Másik kézikönyvként használt munkája az 1982-ben megjelent Soproni Polgárcsaládok, amelyaz 1535 és 1848 között a városban élı polgárok adattára. Megírta a Soproni Levéltár történetét, rendezteiratait, levéltári elméleti kérdésekkel is foglalkozott. Több könyv, számtalan kisebb-nagyobb cikk,tanulmány jelent meg tollából, például Sopron egyház- és zenetörténetérıl, gyógyszerészetérıl, a városipolgárjog megszerzésérıl. Külön kötetben publikálta a levéltárban található XVI. századi magyar nyelvőleveleket. Tagja volt az 1937-ben meginduló Soproni Szemle szerkesztıbizottságának. Munkásságáért1938-ban az Akadémia levelezı tagjává választották, székfoglalóját A városi kancellária kialakulásacímmel tartotta. 1947-ben megfosztották e címtıl. Rehabilitálására a közelmúltban került sor.1950-ben, 58 évesen, mondvacsinált ürüggyel nyugdíjazták. Nehéz lelki teherrel és anyagi körülményekközött rendületlenül dolgozott tovább. A Soproni Polgárcsaládok mellett oroszlánrészt vállalt a 18 kötetesZsidó Oklevéltár szövegközléseiben. Kéziratban elkészítette Pozsony megye történeti földrajzát.Hosszú munkásélet adatott neki. 1986-ban 94 évesen halt meg. Utódai és a város nem feledkeztek meg róla.1992-ben, születésének 100. évében jött létre egy nevével jelzett alapítvány, amelynek célja a helytörténetikutatások támogatása, a Sopron történetéhez kapcsolódó tudományos munkák megjelentetése. Nyomdakészállapotban van, és elıreláthatóan jövı év elején jelenik meg a Házi Emlékkönyv, amelyben – többek között– Mollay Károly, Kubinyi András, Domonkos Ottó és sokan mások tisztelegnek tanulmányokkal emlékeelıtt. 1(28)Az alapítvány és a levéltár egyaránt bírja a család, az özvegy, a gyermekek és az unokák erkölcsi és anyagitámogatását, érzi segítı figyelmét, amelynek nagyon örülünk, s amiért ez alkalommal is köszönetet74