1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

megszakad. És voltak sötét pillanatok, amikor szinte attól kellett félni, hogy ez a merénylet sikerülni fog.Nem sikerült. És hogy ma már tudjuk, hogy nem sikerült, nem sikerülhetett és soha nem fog sikerülni.Bármilyen megpróbáltatások jönnek is. És hogy azért nem sikerült, mert sokan voltak olyanok, olyanemberek, akik a maguk helyén, a maguk eszközeivel, a maguk szerény lehetıségei között rendületlenülhívek maradtak a valódi értékrendhez, a morális értékrendhez, a szakmai színvonal igényéhez, szóvalazokhoz a hagyományokhoz, amelyeket az Akadémia legjobb hagyományainak tekint. Ilyen ember voltHázi Jenı is. Nemcsak akkor, amikor szembeszállt a nyilasokkal és a hitleristákkal, nemcsak akkor, amikortiltakozott a német anyanyelvőek barbár kitelepítése ellen, amelyet szégyenszemre parancsolt meg a magyarkormánynak akkor a szövetséges hatalmak együttese. Hanem akkor is, amikor 1950-ben, 58 éves korában,fiatalon, fegyelmi úton nyugdíjba küldték. Sok embert összetörtek ezek a változások, sok ember elvesztettemunkakedvét, alkotó tehetségét. Nem ı. És én nagyon sokra becsülöm, utólag is, azt az emberi tartást,találékonyságot, amelynek segítségével ı elérte, hogy szakmai felkészültségét kamatoztatni tudja, kutatásaitfolytassa, mégpedig úgy, hogy semmi formák között, elvi kompromisszumokat meggyızıdésébıl ne kelljentennie. Ez a magyar-zsidó oklevéltár nyolc kötete, amelyet ı hozott napvilágra, maradandóan ırzi ezeknekaz esztendıknek az emlékét, nem szólva olyan további munkáiról, mint a soproni polgárcsaládok története,vagy amennyiben – úgy tudom –, hogy még a vasvár-szombathelyi káptalanról, meg Pozsony megyérıl vanneki olyan kézirata, amelynek a sorsa még a közeljövıben kell, hogy eldıljön.72