1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

érkezı kereskedık, iparosok. A lakosság különbözı mőveltségő, eredető elemeibıl idıvel rusztikus,paraszti-katonai társadalom alakult ki, amely inkább külsıségekben, tudatos eltökéltséggel lett római.Jellemzı a pannonfaiak felszínes romanizációjára Valentinianus császár példája. A pannoniai származásúcsászár a korabeli írók feljegyzései szerint a latin nyelvet meglehetısen gyatrán beszélte.A rómaisághoz való kötıdés nemcsak az Imperium évszázadaiban volt elevenebb Nyugat-Pannoniában, dekésıbb is. A Pannonia-kutatásban hosszú ideig az volt az uralkodó vélemény, hogy az V. század elejénmegindult népvándorlás megpróbáltatásai egyre nagyobb tömegeket kényszerítettek menekülésre,Dalmatiába, Italiába, Galliába és 430 után, amikor Róma Pannonia nagy részét átengedte a hunoknak, arómai élet mindörökre megszőnt ezen a tájon. Másfelıl a magyar történeti kutatás, szinte napjainkig, úgytárgyalja a magyar honfoglalást, és az utána következı századokat, mint teljesen új lapot e földtörténetében, amelyben semmi szerepe, jelentısége nem volt az itt talált népeknek. Az elmúlt évtizedekkutatásai, elsısorban régészeti eredményei alapján egyik elmélet sem tartható fenn tovább.Kétségtelen, hogy az V. században jelentıs tömegek menekültek el Pannoniából. De ezek csak a társadalomfelsı rétegébıl valók voltak. tisztviselık, gazdag polgárok, földbirtokosok, a szellemi, vallási élet vezetıi.A nagy tömeg ezt nem engedhette volna meg magának, de a menekülık áradatának kemény törvényekkelvetett gátat a császári kormányzat. A lakosság nagy része tehát Pannoniában maradt, ha nem is eredetilakóhelyén. Azokról a folytonos zaklatásokról, pusztításokról, amelyeket a helyi lakosság a beköltözött,vagy a Duna másik partjáról átkalandozott barbároktól elszenvedett, Szent Severinus életrajza hiteles képetad. A falvak, villagazdaságok, kisvárosok lakói a fallal körülvett erısségekbe, városokba és refugiumokbahúzódtak, akiknek itt már nem jutott hely, a barbár rohamoknak kevésbé kitett vidékekre húzódtak, Pécskörnyékére, nagy tömegben a Balaton délnyugati végébe, a Borostyánút menti városokba, Somogy, Zala,Vas, Sopron megyékbe, a Murán és a Dráván túlra. Ebben a régióban még egy-két évszázaddal a rómaibirodalom megszőnése után is jelentıs romanizált tömegek éltek. E népesség jelenlétét nemcsak a keszthelyikultúra leletanyaga, egy sírban elıforduló antik név – Bonosa – jelzi, de a beköltözı új népek, alangobardok és a korai avarok déli települési határa nem lépte túl a Balaton vonalát. Kezdetben, amígrómai kormányzat létezett, ezt a területet a ravennai Anonymus feljegyzése szerint az egykori Valerialakóiról Valeria Media provinciának nevezték. Az avarkor késıbbi szakaszában már nem állt fenn aveszély a helyi lakosság kiirtására, tehát a Dunántúl nyugati részén is megvolt annak a lehetısége, hogynagyobb tömegben élı romanizált népesség maradjon fenn, ahogy az egykori birodalom más részein is,mint a dunai régióban Albánia területén, ahol ma is él a középkorban északkelet felé elvonuló románok egyrésze. Hogy ez a fennmaradás nem következett be, az az avarkor sajátos fejlıdésébıl következett. A hosszúavar uralom alatt szláv népek kaptak helyet a Kárpát-medencében, akiknek életmódja nem volt a romanizáltlakosság számára olyan megközelíthetetlenül idegen, mint a nomád-félnomád avarságé. A Dunántúlonmegjelenı szlávokkal a romanizált népesség összeolvadt, átvéve azok nyelvét, átadva nekik kereszténykultúrájukat. Átörökítették a római-szláv lakosságra a földrajzi neveket is, amelyeket aztán a magyarság isátvett. Ilyen a Mursella folyó neve, amelyet ma Marcal formájában használunk, az Arrabo, 75ma Rába(Gyır német neve, Raab is ebbıl származik), továbbá az antik Salla a mai Zalával azonos. De aközépkorban tudatosan használták a Sabaria nevet is.Az elmúlt évtizedek ásatásai egyértelmően bizonyították, hogy a késıbbi Sopront is a romanizált, a rómaibirodalmat évszázadokkal túlélı népesség lakta, az antikvitás és a magyar középkor között folytonosságvolt. 1(27) Ez a továbbélés indokolttá teszi – elvetve a történeti kutatás két említett elméletét –, hogy Sopronváros lakossága a városukban talált római emlékeket ne egy megelızı idegen világ hagyatékának tekintse,hanem saját korai történetének; ebben a fórumban, amely Scarbantia szíve volt valamikor, 2000 éves70