1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

Ezenkívül a Boldogasszony-kápolna plébánosa még külön kapott 5 hold Nyemetfeld-szántót, 7 holdat egyismeretlen dőlıben, 6 hold Dudlesbrunn-szántót, nagy rétet bey der Ruessigen kirichen, 10 forintotmiseruhára, mindezt örök misealapítványra, hogy Pfendel II. Jánosnak és elıdeinek lelkiüdvéért mindenkántorböjtben 4-4 misét, egy-egy gyászmisét mondjanak és zsoltárokat énekeljenek. Pfendel II. Jánosvégrendeletében még elrendelte, hogy Sopron összes papsága érte 500 gyászmisét mondjon: a perbefejezésekor ebbıl 60 gyászmise még hiányzott: erre a célra a ferencesek 1 dénárfontot kaptak. Ezenkívül5-5 forint jutott a Szt. Mihály-plébániatemplomnak oltárképre (tauell), ill. az ispotály fenntartására (paw),2-2 forint a szőcsök céhének, ill. a bánfalvi Szt. Farkas-kápolnának. A Boldogasszony-kápolnaplébánosának kellett vállalnia Pfendel II. János minden adósságát, de megkapta az elhunyt borát, ruháit,továbbá két szılıprést és egy szılıkádat.Az örökösök közül Pfendel Margit, ill. férje, Haberleiter Miklós öröklik a Fı téri házat, az 1/4Kolnberg-szılıt és a nagy kópházi rétet. A kiskorú Radegunda 3/8 Steiner-szılıhöz és 7 hold szántóhozjut, továbbá még 16 dénárfontot kap.Pfendel II. Jánosnak nem volt gyermeke, úgy látszik, felesége sem. A Kovácsok utcai ház még 1464-ben isaz ı nevén szerepel (II/4: 169, 197, 220), a Krisztus teste-oltár elsı javadalmasa, csak 1465-ben jelenik ittmeg a téglaház melletti kis házban. Magát a téglaházat valóban eladták: Paumgartner János vette meg (II/4:245, 271, 290, 302), majd fiáé, Györgyé lett (II/4: 400, 412; II/5: 3, 71).8. Az eddigiekbıl kiderült, hogy a várárokmenti Boldogasszony-kápolna Krisztus teste-oltáránakjavadalmasai, azaz Schwarz Egyed (1462. márt. 5.–1495), Frank Pongrác (1495. aug. 26.– 1525) és RaidlUlrik (1525–1548) nem egyedül laktak azon a telken (ma: Várkerület 35. sz.), amelyen az ı kisebb házukmellett még egy nagyobb ház is állt. A két ház 1379–1403-ig a belvárosi Stichenwinkel-kereskedıcsaládtulajdonában volt: az 1379. évi házösszeírás szerint udvarával együtt (mit seiner hofstat) 5/4 „kötél”nagyságú (I/1: 186). Az 1536. évi házösszeírás a nagyobbik házat egész háznak mondja (Khastelpuluermaher ain gancz haus SSz. 1959, 353), a kisebbik, azaz javadalmas ház nagyságát nem adja meg: eztehát csak 1/4 „kötél” nagyságú lehetett. Mindkét ház téglából épült, s ezzel kivált a többi kıház közül.A Stichenwinkel-család mindkét házat a Szt. Mihály-plébániatemplom Szentkereszt-oltárára hagyta, mégisa forrásainkban Pfendel I. János (–379–1423), a Stichenwinkel-család egyik örököse, majd fia, György(1424–1445) aztán unokája, II. János (–1445–1460) szerepel a téglából épült ház (1464: Des Phendleinszieglhaus 11/4: 220) tulajdonosaként, a Szentkereszt-oltár javadalmasa nem. Utóbbiak csak ezutánszerepelnek: Tämrer Márton (–1493), János (–1514), Hendorfer Ulrik (–1532) és Pacsa János (–1535–);de nem tudni, hogy a Kovácsok utcai házban laktak-e. Pfendel I. János mint a javadalom kegyura nyilvánmegváltotta a házat, árából kárpótolva a javadalmat. A Pfendel-család idejébıl a Szentkereszt-oltáregyetlen javadalmasát sem ismerjük: talán azért, mivel házukban nem volt lakójuk, nekik nem volt saját, ajavadalomhoz nem tartozó szılıjük, így sem az adó-, sem a 57bordézsmajegyzékekben, sem egyébforrásokban nem szerepelnek. Házi Jenı egyháztörténetében (103) úgy véli, hogy a XV. század elsı felébennem is volt az oltárnak javadalmasa, „mivel ez oltáron ritkán elmondott mise után járó misepénz csakmellékes jövedelemnek volt minısíthetı”. Ezért a Stichenwinkel-családot csak az oltár felépítıjének ésfelszerelıjének tartja, amelynek misealapítványát oltáralapítvánnyá 1457-ben Pfendel Márk bıvítette, akegyúri jogot a városi tanácsra ruházva. A Szentkereszt-oltárnak azonban Pfendel Márk 1457. éviadománya elıtt is volt jövedelme: lehet tehát, hogy ez a jövedelem és a vele járó kötelezettségek egy másikoltárjavadalom birtokosát illették. Erre azonban nincsen adatunk.Mindenesetre az 1462. évi döntés után az adó- és bordézsmajegyzékekben a Pfendel-család Kovácsok utcai53