1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

Mindezek ellenére Frank Pongrác még nem tekinthetı a reformáció, legfeljebb a reneszánsz hívének.Mutatja ezt többek között, hogy Ulrik pék 26 dénárfontnyi adósságából az 5 dénárfontot kitevı kamatotelengedi, de a 21 dénárfont tıkét gyászmisék mondatására rendeli. Mivel ekkor egy-egy misemondatás 10dénárba került (II/5: 176), ez az összeg éppen 504 mise mondatására volt elég. 1(15) De misemondatáscéljára hagyta rókahátprémbıl készült, fehér bárányprémmel bélelt (füchsrugkhen vnd weis zmäschen)rövid subáját, amely legalább 3 dénárfontot ért (II/5: 179), tehát újabb 72 mise mondatására volt elég.Saját javadalmának hagyta kehely céljára aranyozott kupáját, Káspár ispotálytemplomi káplánnak szaténzekéjét, a bánfalvi pálosoknak szınyegét és két, 8-8 akós üres hordót. Nagy Balázs soproni polgárnak 10dénárfonttal tartozott, de ebbıl levonandó 3 évi, heti 1-1 misemondatás, azaz, 6 font 4 solidusdénár.Viszont neki tartozott 12 német dénárfonttal Kelemen olmützi szőcs özvegye, ezt az összeget is kehelykészítésére rendeli. András kirchschlagi (Alsó-Ausztria) kádár 3 darab, 28-28 akós hordóval tartozik neki.László lépesfalvi plébános kapja sőrő szırzető kabátját, a feketevárosi Schaffer István egyet a három ágyközül.47A Rejpál-ház (Várkerület 7. sz.) Németh Ferenc felvételeEz a végrendelet jómódról tanúskodik. Feltőnı benne, hogy nem emlékezik meg Sopron egyikjobbágyfalujáról, Kelénpatakról, amelynek Frank Pongrác 1500–1518-ig plébánosa is volt. A plébániaszámára többek között Esztergomban nyomtatott misekönyvet vásárolt 1504-ben 3 forintért. Ez amisekönyv a plébánián ma is megvan. Ötödik lapján találhatók Frank Pongrác sajátkező, 1509–1513. évi44