1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

csodálkozunk azon, hogy érdeklıdéssel fordult a csornai kézmővesség emlékei felé. Közös néprajzi felderítıutakat is tett a Rábaközben a szombathelyi múzeum igazgatója, Dömötör Sándor társaságában. 1950-benkerült sor az ország múzeumainak államosítására, ami lehetıvé tette az egységes nyilvántartási rendszerbevezetését és az egyszemélyes múzeumok módszeres fejlesztését. 1951-ben régészt, 1952-ben néprajzostkapott a Soproni Múzeum, ami további fejlıdés, gyarapodás alapját képezte. Domonkos Ottó speciálisérdeklıdése a kézmővesség felé irányult egyetemi évei óta, így hát módszeres győjtéseket végezhetett amegyében, majd pedig országossá fejlesztette kutatásait, különös tekintettel a kézmővesség szerepére a faluanyagi kultúrájának alakításában. 1971 és 75 között végzett kiváló munkát a múzeumban LaczkovicsEmıke néprajzos, a Fertı-vidék lakáskultúrájának feltárásában, a táj jelentıs szénamunkáinak győjtésében,valamint egy kapuvári nagy ruhatár feldolgozásával, mindezek publikálásával. Férjhezmenetele után aveszprémi múzeumba került, áthelyezéssel. 1975-ben Kücsán József második néprajzosként kezdte megmunkáját a múzeumban. Mint a népi építészet kutatója kamatoztatta tudását a Fertıszéplaki Falumúzeumkialakításában, berendezésében. Itt kaptak elhelyezést a néprajzi győjtemény lakáskultúrát, a gazdálkodáseszközeit, változásait bemutató együttesei az 1850 és 1960 közötti idıszakot felölelve. Néprajzigyőjteményünk ma 13600 darabot tesz ki.***1994. XLVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Domonkos Ottó: Kézmővesség – népmővészet (A SoproniMúzeum állandó néprajzi kiállítása) / 2. Történeti és néprajzi bevezetés2. Történeti és néprajzi bevezetésA Soproni Múzeum néprajzi győjteményébıl rendezett KÉZMŐVESSÉG – NÉPMŐVÉSZET állandókiállítás az egykori Sopron megye területérıl győjtött tárgyakkal, tárgyi együttesekkel mutatja be amegyeszékhely–város–mezıvárosfalu kézmőveseinek munkáját, termékeit, ezek idıszakos divatváltásait,egyszóval a kézmővesség szerepét a város–mezıváros–falu anyagi kultúrájának alakításában. Amúzeumépület lehetıségei most 20 iparág és 4 háziipari szintő (specialista varróasszony, hímzıasszonyok)munka bemutatására adtak alkalmat, helyenként szőkebb vagy bıvebb mértékben.Nézetünk szerint a kézmővesség körébe soroljuk a specialisták, háziiparosok, céhes és céhen kívülimesterek és kisiparosok munkáját. Saját szükségleten túl árut állítottak elı, amit cserével vagy pénzértértékesítettek háznál, piacon, vásáron, üzletben.5A parasztság népmővészeti, díszes tárgyainak többsége a kézmővesektıl származott. Termékeik a város,mezıváros, falu alapszükségleteit (viselet, lakásbelsı, gazdasági eszközök), magasabb igényeit (ünnepiöltözet, intarziás és festett bútor, hímzések, szıttesek, díszkerámia stb.), de még a luxusszükségleteket is(ékszerek, párták, festmények, díszes faragások, szobrok, ötvöstárgyak, órák stb.) kielégítették.A középkorban még jobbára egységes ízlés szétválásával, a XVII. századtól erısödıen a népmővészet ajobbágyok, parasztok ízlését fejezi ki. Ennek alakulásában a városi kézmővesek vásári körzeteiben, amegerısödött mezıvárosi céhesipar, valamint a falura települı mesterek jelentıs szerepet játszottak. AXVIII. század végére, a XIX. század elejére, közepére kifejlıdött, kiteljesedett népmővészethagyományainak megırzésében is részt vettek, helyenként napjainkig.A szőkebb értelemben vett népmővészet körébe tartoznak a szépen megformált tárgyak, melyek gyakran4