1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

31Petz György posztónyírómester, 1880 körülA posztónyírók céhet csak 1837-ben alakítottak, addig a pozsonyi fıcéhhez tartoztak. Ládájuk ezt azévszámot viseli, intarziában ott van a mesterség szimboluma is, a nyitott posztónyíró olló. Petz Györgyvándorútja ugyancsak német mőhelyekbe irányult az 1840–41 közötti évek alatt. Nevét megtaláltuk aChemnitz város levéltárában ırzött szálláskönyvben, ahol a szakma szokása szerint nem családi nevüketírták be, hanem a városét, ahonnan érkeztek, vagy 32ahol a mesterséget tanulták, ezért a bejegyzés „Georgvon Ödenburg” 1841. Polgárjogot Sopronban 1842-ben kapott. A régi temetı síremlékérıl származik amester és felesége ovális alakú porcelánra vitt arcképfotója.A mőhely mőködését századunk elején szüntette be, ekkor került a múzeumba is az 1840 körüli idıbılszármazó forgókéses posztónyírógép, amely meggyorsította és minıségileg javította a kikészítést. A gépfölött a soproni posztósok céhzászlójának olajfestményei (1833) nagymérető fotókon láthatók.A nagyszámú céhes mester ellenére sem alakult ki Sopronban jelentısebb posztóipar, egyrészt acsehországi manufakturák, majd gyárak versenye miatt, másrészt mert a sok vizet igénylı kallózás jelentısrészét is a közeli Alsó-Ausztriában végeztették bérmunkában, a soproni kemény víz miatt. A lágy vízhiánya okozta az 1909-ben létesült posztógyár megszőnését is 1924-ben, illetve profilváltással aszınyeggyártás fokozatos felfejlesztését.(Folytatjuk)32