1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

3„Rábaközi földnép”, a Regélı melléklete, 1840.Bünker Rajnárd 1913-ban kapott múzeumi fııri kinevezést, korábban mint evangélikus néptanító,tiszteletbeli múzeumırként végezte munkáját, de az Osztrák Antropológiai Társaság levelezıtagsággal, aMagyarországi Néprajzi Társaság pedig választmányi tagsággal tisztelte meg. 1914 novemberébenbekövetkezett váratlan halála megakadályozta a múzeum néprajzi anyagának további módszeresgyarapítását. A társigazgató, Kugler Alajos, is meghalt 1916-ban, a múzeum igazgatását a sopronireálgimnázium igazgatója, a kıszegi lakatos dinasztia értelmiségi sorba emelkedett tagja, Lauringer Ernılátta el 1916 és 1944 között. Fı érdeklıdési területe a numizmatika volt, így hát néprajzi győjtésre nem,csak alkalmi gyarapításra került sor irányítása alatt, nyilván a Múzeumok és Könyvtárak OrszágosFıfelügyelısége szorgalmazására. Említésre méltó gyarapodás volt 1928-ban egy takácsmőhelymegszerzése (posztós mőhelybe bezsúfolva), 1929-ben a fertıi halászat emlékeinek megszerzése és azalagsorban egy halászkunyhó felépítése, 1930-ban pedig egy soproni borospince berendezése, a lépcsıalatti tér kihasználásával. 1938-ban került a múzeumba múzeumi segédırként Csipkés Kálmán rajztanár.Kapuvári származású lévén, néprajzi érdeklıdése arra sarkallta, hogy soproni gazdapolgár-enteriırt4alakítson ki az emeleten, a már említett parasztszobák mellé. Ezzel teljessé vált a sor, hiszen a soproniszoba a polgárosodás elemeivel bíró, a városi polgári bútorzattal közeli rokonságban lévı együttestmutatott be. Módszeres győjtéseket azonban nem, ı is csak eseti vásárlásokat végzett. 1945-ben CsatkaiEndre mővészettörténészt nevezték ki a múzeum élére, aki mögött már háromévtizedes kutatás,helytörténeti írás állt. Általános mővészettörténeti szemléletében, falusi származása révén is, helyet kapott anéprajz. A teljes győjteményt revideálta a háború után. Várostörténeti, céhtörténeti cikkei ismeretében nem3