1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

hitükhöz hő iparoscsaládokat, így a habán fazekasokat, késeseket, textilfestıket stb. is. Az ide települtmesterek a középszerő, ún. iglaui posztót gyártották, kielégítve a városi és falusi igényeket is. A városipatrícius és nemesi réteg természetesen továbbra is igényelte a finomabb kelméket, amit külföldönvásároltak, vagy a helyi kereskedıktıl vettek meg. A posztósok 1678-ban alakítottak céhet, közösentartottak fenn festıházat az Ikva partján, a posztósok bástyáján építették ki a szárítókat, a közelben fekvıvárárok vize mőködtette kallójukat. A XVIII. században 40–50 között mozgott a mesterek száma. Avárárok elvesztette védelmi jelentıségét a XIX. század elejére, vizét elvezették, ezért a kallómalmot aSopronhoz tartozó Tómalomra, egy mőködı malom helyébe telepítették át a XIX. században. A gyáriárukkal való verseny 1876-ra többségüket a mesterség feladására kényszerítene, mindössze öt posztós ésegy posztónyíró dolgozott tovább a városban.Gyári szintre csak Krausz Károly üzeme emelkedett, aki 1841 és 1844 között Sopron, Bécs, Iglau, Prága,Reichenberg, Drezda, Berlin-Brandenburg, Berlin, Frankfurt a/0, Reichenberg, Prága, Iglau, Bécs, Sopronútvonalon kisebb-nagyobb mőhelyekben gyarapította tudását. A már kétszáz évesnél is idısebb mőhelytermékei közül kedvelt világoskék és sötétkék (idıseknél) posztó adta az alapját a híressé vált rábaközi(Kapuvár, Csorna, Szany) viseletnek. A kisebb magyar és horvát falvakban a sötétbarna és fekete posztókvoltak használatosak, a vörös színőek elsısorban a katonaság igényeit elégítették ki, a városi hajdúk isvörös, ill. világoskék dolmányt és nadrágot viseltek. E posztóféléket természetesen végáruban már nemismerhettük meg, de a két vitrinben a kész darabok jól szemléltetik a választékot; felül a szabásmintáikláthatók. Az 1860-as években vásári körzetük kb. ötven kilométerre terjedt ki, huszonöt mezıvárost ésnagyobb falut kerestek fel évente 1–2–3–4–5 alkalommal. Ezek közül 29kiemelkedik Csorna, Kapuvár,Szentmiklós, Nagylózs, Lövı évi 4–5 vásárával. Szinte az egész megyét behálózó útjaik során a magyar,német és horvát (Und) népességet vonzó sokadalmakat felkeresték, egészen a századfordulóig.A gépesítés elıtti korszak mőhelyének berendezése került a múzeumba 1911-ben. Itt láthatók: fonókerék,orsózó, motringozó, motolla, felvetı ráma és természetesen a hatalmas kétszemélyes szövıszék. A szélesposztók szövése két legény munkáját igényelte, akiknek bizony nagyon összeszokottan kellett dolgozniuk,hogy egyenletes, jó minıségő terméket eredményezzen munkájuk. A kártolt gyapjú finomítását, lazítását azíjfával (Fachbogen) végezték. A felvetıráma mellett látható Krausz Károly idıs mester 1890 körülifényképe.29