1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

27Kétszemélyes posztószövıszék, Krausz mőhely XIX. század1994. XLVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Domonkos Ottó: Kézmővesség – népmővészet (A SoproniMúzeum állandó néprajzi kiállítása) / 3. A kiállítás egyes termei / 3. terem: Posztósok,posztónyírók283. terem:Posztósok, posztónyírókA középkor folyamán a városi lakosság igényeit, a szabók szükségleteit az importált posztók elégítették ki.A kor szokása szerint a végszám, bálákban szállított posztó végsı kikészítésére nagyon gyakran nem agyártóknál, hanem a felhasználók városában került sor. Így hát érthetı, hogy Sopronban az 1379-esházösszeírásban posztóst nem, de posztónyírót már feljegyeztek. A XVI. században az itáliai, sziléziai,angliai, morva posztók mellett brassói rása, a durva karasia, szőrposztó, de a selyembrokátok isszerepelnek a vámjegyzékekben, árszabályzatokban, hagyatéki leltárak ruhadarabjainak meghatározásában.A városban 3-4 mester dolgozott csak, akik a keresletnek sem minıségben, sem mennyiségben nem tudtakmegfelelni.A fenti körülmények ismeretében természetesnek tőnik, hogy a protestáns város 1626-ban 12 posztóscsaládot fogadott be, akik a morvaországi Iglauból menekültek a vallásüldözés elıl. Az 1620-ban lezajlottFehérhegyi csatát (Prága mellett) elvesztették a protestáns erık, ami tömeges menekülésre késztette a28