1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

kiemelkedı a csornai mőhely ötödik generációjának munkássága, ahol e megújulás megyeszerte, deNemzetközi Ipari Vásárokon is sikert aratott készítményeivel, a régi minták újszerő alkalmazásalakástextileken stb.A megye mőhelyei évszázadok óta elsısorban a falusi lakosság, nemzetiségek igényelt figyelembe véve,magyar, német és horvát ízlését szolgálták ki. A nıi viseletben a szoknya, blúz, fej- és vállkendı,kötényanyagok voltak használatban.A férfiak, mesteremberek ingnek és köténynek hordták a kékfestıt. A pásztorok és a gyermekek körében anyári gatyaviselet készült sima kékfestıbıl. A Rábaközben ágynemőhuzatnak is használták a kék-fehértarka vásznakat. Városon és falun egyaránt kedvelt volt az ún. reggelizı abrosz, házivászonra mintázva.A kékfestésnek szánt kisebb szoba jobb oldalában a technológiai fázisok kerültek bemutatásra eredetitextileken és nagyobb mérető fotókon. Ott látható a csornai üzem alaprajza, egy festıkád a „beakasztott”ráffal, valamint kifestett végáru három méteres darabjai. A szoba baloldalában, az elsı vitrinben amesterség történetének dokumentumai, az ismert krónikás Kistler Jakab és felesége, unokája és feleségearcképei, vándorútjaikról készült térképek, a soproni céh pecsétje (1840), darabos indigó, változatosmintafák, Sopron, Csorna, Csepreg mőhelyeibıl, textilek kaptak helyet. Kiemelkedı darab a középrehelyezett lenvászon abrosz, amelyet Boór Sámuel mester készített leánya kelengyéjébe 1839-ben. Aszemközti vitrinben a csornai mőhely termékei között a paraszti viselet, a sárga, zöld virágú mintadarabok,az indantrénnel festett, az 1960-as évek divatját dokumentáló kis asztalterítı, valamint egy városi divatúbordőrös szoknya került bemutatásra. A családi fotók a vitrin aljában, ill. a felsı homloklapon láthatók.Meg kell említeni, hogy az ötödik generációból Fraszt Pálné Barna Márta a Népmővészet Ifjú Mesterecímet nyerte el 1970-ben kiváló munkájáért. A mőhely csökkent termelését fiuk folytatja napjainkban is,apja irányításával.27