1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

vették használatba, hanem csak kétéves tanulmányai után került az gyakorlatba, amely még az 1984-benmegvásárolt teljes mőhely szövıszékében is megtalálható volt, s amelyet fia és unokája az 1960-as évekigtartott mőködésben. A szövıszék állványzatán az 1891-es évszám olvasható, nyilván mesterünk rendelésérekészült, illetve az apjától örökölt szövıszék egyes elemeit felhasználta az újhoz. Így pl. az áruhengertforgató fa fogaskerék belsı oldalán az 1875-ös évszám van erıteljesen bevésve. Fia, Baán Ferenccégtábláján „szövı”-ként jelöli meg mesterségét a két háború közötti idıben, sıt a mőhely megszőnéséig.Árujukhoz gyári fonalakat, pamut és len alapanyagot használtak vékonyabb-vastagabb minıségben.Termékeik között a polgári igényeket is kielégítı zefir inganyagok éppúgy megtalálhatók voltak, mint ahagyományos törölközı és konyharuha, a durvább zsákanyagok. Készítményeikbıl a saját 22használatbanvolt példányok, gyermekeik kis ruhái kerültek kiállításra, de megismerkedhetünk a családi fényképekkel is.A céhes világ emlékeit idézik a „kigyófutásos” csík egy abrosz közepén, a kiállított céhlevél (Sopron 1524),az 1724-es intarziás céhláda, a lakomák ónkupája Szent Ulrik alakjával (1804), a felsılövıi lenszövıkónkannája 1841-bıl, valamelyik falusi céh boroskorsója 1839-bıl, az okmányok hitelesítésére szolgálócéhpecsétek (Csorna 1657, Kéthely 1726, a TAKATSOK PETSETJE 1767 helynév nélkül), a nagycenkicéh inasszabadító levele 1830-ból, valamint a fertıszentmiklósi takácsok céhzászlajának olajfestményeSzent András védıszent alakjával, alul a három vetélıvel és a magyar címerrel, fölötte pedig a zászlótartókovácsoltvasa, a mesterség jelképét tartó két oroszlánnal. A két szövıszék közül az elsı a régi típust, amásodik a gyorsvetélıs újabbat képviseli, felvetett állapotban.1994. XLVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Domonkos Ottó: Kézmővesség – népmővészet (A SoproniMúzeum állandó néprajzi kiállítása) / 3. A kiállítás egyes termei / KékfestıkKékfestıkSopronban a XV. század közepétıl ismertek a festımesterek, özvegyeik adózási tételei. A kék színhasználatáról az indigó és festıcsülleng adatai szolgálnak bizonyítékul, a fekete, vörös, stb. színek mellett.Mintázott textilekrıl a XVI. századból vannak dokumentumaink a sopronbánfalvi kolostor oltárterítıi, böjtikendıi körébıl. A város és a megye nyugati mezıvárosainak mesterei a bécsi „Schön- und Schwanzfärber”céh szervezetébe tartoztak A soproni mesterek 1668-ban megváltották a bécsi fıcéh szabályzatánakmásolatát és aszerint éltek. A vallásüldözések elıl menekülık között festık is érkeztek a városba. AKistler-család krónikájából tudjuk, hogy 1650 körül érkeztek ide, majd külön is megemlíti, hogy 1690 körülKistler Sámuel az elsı, aki az indigós festést (Blaufärben) bevezette. Ez azonban még nem az igazi, a kékalapon fehérmintás textilfestés.A kékfestés a textilfestésnek különleges változata. Az eljárás Indából került Nyugat-Európába a tengerikereskedelem révén, a XVII. században. Fokozatos elterjedését a mesterlegények vándorlása, mesterekáttelepülése segítette elı a XVIII. század közepén Magyarországon is. A kékfestı-mőhelyek virágkora aXIX. század közepétıl az elsı világháborúig tartott. Tudjuk, hogy Sopronban az új technikai eljárástelsıként Kistler Jakab honosította meg 1745 körül. Vándorútjáról készült térkép bizonyítja, hogy a németfejedelemségek területén a legfontosabb központokban dolgozott, amirıl krónikájában meg is emlékezik. AXIX. században és a XX. század elsı harmadában 4–5 mester dolgozott a városban.23