1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

céhes kötelékekbıl kiszabadult utódaik munkáját bemutató kiállításunkon ez alkalommal húsz mesterségetés négy, specialisták által mővelt foglalkozást ismerhetünk meg.A földszinten a ruházkodással kapcsolatos kézmőves szakmák kaptak helyet: takács, kékfestı, posztós,posztónyíró, szabó, szőrszabó, gombkötı, nıiszabó, varróasszony, csizmadia, kalapos, kesztyős(bırnadrág, mellény), harisnyakötı, fıkötı-horgoló, höveji hímzı; a magyar, német és horvát viseletekegyüttesei pedig egy nagy teremben 27 bábura öltöztetve. Az alagsorban a fa-, fém-, agyag-, kımunkák,valamint a molnármesterség kerültek bemutatásra a következı sorrendben: kádár, fazekas, asztalos,esztergályos, bognár, ács, kıfaragó, molnár, kovács-lakatos, amit kiegészít még egy pince szılıpréssel ésegy kármentıs kocsma. A sorrendet a korábbi évtizedek beépített berendezései (pince, fazekasmőhely,kocsma, kovácsmőhely) kényszerően alakították.1994. XLVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Domonkos Ottó: Kézmővesség – népmővészet (A SoproniMúzeum állandó néprajzi kiállítása) / 3. A kiállítás egyes termei / 2. terem: takácsok2. terem:takácsokSopronban 1379-ben kettıt, 1426-ban már 6 takácsot ismerünk az adózó polgárok között. A XV.században a takácsok alapították és tartották fenn a Szent Mihály-templomban a „Heilige Drei KönigAltar”-t (Háromkirályok oltára), 1524-ben alakult a takácsok céhe. Szabályzatukat a város tanácsátólkapták. A XVII. század végére a megye jelentısebb mezıvárosaiban, földesúri birtokközpontokban mármindenhol céheket találunk. Hatáskörük a környezı falvakra is kiterjedt, így hát a paraszti önellátáskeretében lehetetlen volt a szövés. A termesztett lenbıl és kenderbıl a nyüvés, szárítás, törés, tilolás,gerebenezés fázisain át csak a fonásig jutott el a feldolgozás, a szövést már a takácsok végezték. Afinomabb fonalakból az ingnek, gatyának, pendelynek való fehérített vászon készült. A vastagabb, durvábbfonalakból pedig a lepedınek, derékaljnak szánt vásznak szövıdtek. A legerısebb, duplaveréső vásznakbólkészültek a zsákok, ponyvák.A férfiak nyári viseletének darabjai, így a gatyák, ingek mértanias szabással készültek házilag. Az ünnepiingek elejét, kézelıjét hímzéssel, ráncolással díszítették. A bıgatyák szárát alul subrikolással,fehérhímzéssel ékesítették. A nık pendelye (alsószoknya), ingválla szintén régi szabásvonalakat ırzött megszázadunk közepéig. A testiruhák piros, piros-kék hímzése, ráncolása sokféle változatban maradtak ránk. Afinomabb pamutvásznak már gyári termékek. A vásznak négynyüstös szövéssel készültek.A takácsok hímes szıttesei négy nyüsttel, piros és ritkán kék csíkokkal, mértanias mintákkal voltakáltalánosak. Mesterremekként a középkor óta a „kígyófutásos”, vízfolyásos, szegélycsíkos, mesterkésminták szövése volt kötelezı. Városi mestereknek a dupla kígyófutásos, a vidéki Landmeisterek számáracsak egyszerő hímes minta volt elıírva. A négy nyüst használata az erıs vásznak, valamint az ügyes „lábimunkát” igénylı sávolyos, kockás és forgatásos minták, de még a damasztszerő motívumok elıállítását islehetıvé tette. Kockás 19mintára készült az asztalterítı, polgári igények esetén a lepedı is. A XVI–XVII.századi soproni hagyatéki leltárakban gyakran elıfordul a megjegyzés: „Meisterwerk, Fußarbeit”, ami amagasabb igényeket kielégítı és lenfonálból készült vásznakat, asztalnemőket jelöli.19