1994. xlviii. évfolyam 1. szám - Sopron

13A céhek emlékei, XVII–XIX. századA céhes kézmővesek érdekképviseleti szervezetei a helyi piacokon, vásárokon a megjelenı versenytársakkalszemben elınyökre, monopóliumokra törekedtek. Szabályzataikat a XV–XVII. században a városoktanácsaitól, illetve a mezıvárosok földesuraitól kapták. A mesterség tanulásának elıfeltétele volt atörvényes származás, a 3–4–5 évi tanulóidı letöltése, az 1–3 évig tartó legényvándorlás. Majd egy évihelyben munka után nyílt lehetıség a városi polgárjog elnyerésére és a mesterremek elkészítésére. Aminıség védelmét a „látómesterek” felügyeleti rendszere biztosította. A túlkínálatot, a verseny kizárásáteredményezte a mesterlétszám XVII. századi megmerevedése, amit a városi tanács is támogatott amódosabbak nagyobb adózása reményében. 14Részben ez a kötött létszám is hozzájárult a mezıvárosi kiscentrumokban a céhek alakulásához.A XVIII–XIX. századi céhek szabályzataikat a Helytartótanácson keresztül királyi megerısítéssel nyertékel, különösen Mária Terézia céheket szabályozó rendelkezéseit követıen. A mesterré válást ezek semkönnyítették meg. A XIX. századi céhreformok (1805, 1813, 1851) csak elodázták a céhek megszüntetését,késleltették a szabadverseny kifejlıdését. A céhek megszüntetésére csak 1872-ben került sor, dehagyományaik éltek tovább az ipartársulatokban. A szabad iparőzést az 1884-ben kiadott ipartörvényszabályozta, azonban az iparosok új szervezetei, az ipartestületek csak a XX. század fordulójára erısödtekmeg.A céhek testületi életének, összejöveteleinek szimbólumai (céhszabályzat, céhláda, pecsét, behívótábla,12