Megérint a sötétség

téren nem ismert tréfát, és most kezdtem megérteni, miért. Ezminden általam átélt kegyetlenségnél durvább volt. Túlságosandirekt, túl tényszerű, szinte tudományosan megtervezték.Emögött nem húzódott meg düh, semmi személyes motiváció,ami talán érthetővé tette volna az erőszakot. A nő fájdalma ittcsak a munka része volt.– És most tartunk egy kis bemutatót neked – folytatta a férfi.A kínpadot működtető férfiak egyikéhez lépett, és egy mocskosborosüveget húzott elő valahonnan. – Ez történik mindazokkal,akik felbőszítik a királyt. Figyelj és emlékezz, nyomorult!Megdermedve álltam, egy szót sem bírtam kinyögni. A férfi anő lejére és nyakára öntötte az üveg tartalmát. A folyadék ahajába is beivódott, végül a feje alatt egy tócsában kezdettösszegyűlni. Akkor tértem magamhoz kábulatomból, amikorrádöbbentem, hogy mi készülődik. A férfi egy gyertyáért nyúlt,én pedig megindultam felé.– Ne, ezt nem teheti! Kérem, m'sieur, könyörgöm... –kiáltottam, és a férfi felragyogó arcáról azonnal leolvashattam,hogy pontosan úgy reagáltam, ahogy arra számított. Abban isbiztos lehettem, hogy végrehajtja a tettét. Szinte ujjongvafigyelte az arcomat, ahogy a gyertyát egy közeli fáklyáhoztartotta. Sok viasz lecsöpögött róla, de a láng végül belekapott akanócba. Nem volt értelme tovább kérlelni, ezért előreléptem, ésaz égő gyertya felé nyúltam. Sikerült kiszednem a kezéből, de akét kínzósegéd megragadott, és elvonszoltak onnan. A köpcösférfi, aki a tömlöcmester lehetett, olyan tekintettel nézett rám,amelyben nyoma sem volt bármi emberségnek. Ezutánelmosolyodott, lehajolt, nagyon lassú mozdulatokkal felvette agyertyát a földről, és újra meggyújtotta.A nőt figyeltem, ahogy a láng közeledett felé, nem tehettemmást. Könnyeket láttam a szemében, és ahogy pislogott egyet,apró cseppek repültek le a szempilláiról. A férfi teste ezután