Megérint a sötétség

helyiséget, melyet vastag és magas kőfal vett körül, majdátlöktek a küszöbön. Újra elbotlottam, ám ezúttal koszosszalmán landoltam, mely bűzlött a vizelettől, és még ki tudja,mitől. Sajnos nem sokat segített, hogy puhábbá tegye a padlóraérkezésemet. Egy részem haragra gerjedt amiatt, ahogyan a férfibánt velem, de az indulat hamar elillant, s a puszta rémületenkívül nem maradt más érzés a szívemben. Pillantásomösszetalálkozott egy csontsovány, meztelen nőével, akitelképzelhetetlenül szorosan vontak fel egy kínpadra. Képtelenvoltam elfordítani a tekintetemet. A vér patakokban folytmegkínzott testéből, széles csíkokat festve a bőrére. Alatta apadlót nagy, barnás foltok tarkították. Rengeteg vért láttamkörülötte, hihetetlen volt, hogy egyetlen testből származott.A falak mentén körben férfiak voltak láncra verve. Sírtak,könyörögtek, hogy szabadítsam ki őket, de mindez alig jutott ela tudatomig. Csak a nőre tudtam figyelni, holott ő egyetlen szótsem szólt. A fáklyák fénye visszaverődött nyitott szemein, ésképtelen voltam eldönteni, hogy csak a táncoló fények tréfáltak–e meg, vagy valóban az élet szikráját fedeztem fel benne. Az őérdekében reméltem, hogy az előbbi az igaz. A férfi elkapta apillantásomat, és a kínpadhoz lépett.– No igen, a barátunk nem fog ilyen jól szórakozni –jelentette ki, majd ellenőrizte a nő egyik karját rögzítő kötelet.Megláttam, hogy a körmei mind hiányoznak. Az ujjai végétmintha valami állat rágcsálta volna meg. Az ízületei már annyiramegdagadtak, hogy akkor sem lett volna képes ökölbe szorítania kezét, ha szabad lett volna a karja.Tonynál sok mindent láttam az évek során, de az erőszakoscselekedetek általában gyorsak és váratlanok voltak, ahhozhasonlóak, mint amit aznap este már átéltem. Mire időm lettvolna reagálni, a legtöbbször már minden lezajlott. Tony isalkalmazott kínzásokat, de ezeket sosem láttam. Eugenie ezen a