Megérint a sötétség

előnyeit élvezted, hogy tudtál hallgatni. Most megtudod, milyenbüntetés jár azért, mert megtörted a hallgatást.Ezzel sarkon fordult, és az őrök erővel rángatni kezdtek asötét lyuk felé. Jelenlegi testem erősebb volt a megszokottnál,de közel sem annyira, hogy szembeszállhattam volnamindkettejükkel. Megpróbáltam a nő felé pillantani, de máregész messze járt a folyosón. A gerince egyenesen és merevenrajzolódott ki szederszínű ruhája alól.– Kérem, madame! Miért teszik ezt velem? Nem mondtamsemmit, esküszöm! – kiáltottam, bár a szavakat nem énformáltam. Ajkaim önkéntelenül mozogtak, és semmit nemtudtam tenni ellene.– Ha nem tudod, kinek köszönheted ezt a mai estét, kérdezdmeg a testvéredet – vetette oda hátranézve, mielőtt befordultvolna az egyik szobába, majd határozott csattanással becsuktamaga mögött az ajtót. Eléggé baljós hang volt.A lépcsők túl keskenyek voltak ahhoz, hogy őreim a karomatfogva vezessenek, ám mivel szorosan mögöttem lépkedtek, ésmás út nem volt, csak előre, ez nem is igazán számított. Ide márszinte alig jutott le fény. Csupán néhány kósza holdsugárjuthatott be a valószerűtlenül keskeny ablakokon, ahogy lefeléereszkedtünk. A lépcsők nyirkosak, csúszósak voltak,egyenetlen felszínükön nehéz volt megőrizni egyensúlyomat,különösen cipő nélkül. Egyre kellemetlenebb volt a hideg is,melyet a körém tekert pokróc sem enyhített, bár így az erekciómlegalább végleg a múlté lett. De még így is szörnyen szokatlanvolt, hogy valami himbálózik a lábam között. Talán ez a kellemetlen,idegen érzés tette, hogy legszívesebben ordítani kezdtemvolna. Útközben belerúgtam egy kőbe, de szinte hálás voltam afájdalomért. Nem jártam messze attól, hogy teljesenösszeomoljak, és a lüktető lábujjam lehetőséget adott, hogyeltereljem a gondolataimat.