Megérint a sötétség

ózsa állt egy porcelánvázában. A lelkiállapotom miatt nemtudtam kellően értékelni a hely szépségét, de a tükörben láthatójelenet is túlságosan elvonta a figyelmemet.Egy férfi térdelt az ágyon. Fura volt, de nagyjából ott, ahol atükörbe pillantva nekem kellett volna lennem. Nem tudtammegállapítani, hogy ki az, mivel egy fekete bársony maszktakarta el az arcát, melyen csupán a szeménél volt egy kiskivágás. Akár komikusnak is tűnhetett volna, mint egy jelmezhalloween idején, de nekem nem volt kedvem nevetni. Talánazért, mert a férfin semmilyen más ni hadarab nem volt.Hosszú, gesztenyebarna hajfürtök ölelték köpül a felsőtestét. Agyertyafényben bronz barnán csillant meg a bőre.A szobában uralkodó meleg, aranyszínű fényhatásokkiemelték teste formáit, az izmos mellkastól a lapos hason átköldöke apró bemélyedéséig. Apró izzadságcseppekgyöngyöztek rajta, melyeket az ablakon beáramló szellő mégnem párologtatott el. Ettől olyan benyomást keltett, mintha egyapró gyémántokból álló, átlátszó inget viselne. Akár egy életrekelt bronzszobor is lehetett volna, azt leszámítva, hogy ritkánlátni ennyire felizgult szobrokat. Önkéntelenül is nagyotnyeltem, ahogy a tükörben látható fickó is. Ekkor csapott beléma felismerés, és a tükörből rám meredő kék szemek tágranyíltak.Ez kész őrület volt, emellett pedig lehetetlen. Alátomásaimban soha nem voltam aktív szereplő, mindig csakszemlélődtem, a partvonal mellől figyeltem az eseményeket,mint egy szellem. Legalábbis ma estig így volt. Mielőtt mégtovább gondolkodhattam volna, egy meleg kéz érintéséreeszméltem egy nagyon is privát testtájamon. Lenézve szintesokkot kaptam, amikor egy fiatal szőke lányt láttam meg magamalatt fekve. Szinte eltűnt a számtalan párna és takaró között. A