Megérint a sötétség

vámpírt. Emlékeztettem arra, hogy az ő dolga rájönni, hovádugott el engem a kormány, és nincs értelme olyan emberekkinyírásával magukra haragítani a Szenátust, akik semmit semtudnak. Jerry értéktelen a számukra, hiszen az információi márrég nem aktuálisak.Soha nem voltam túl sikeres az események befolyásolásában,amelyeket előre láttam, de reméltem, a Szenátus megemlítéseelég ahhoz, hogy Alphonse kétszer is meggondolja, mit tesz. ASzenátus egy csoportnyi vénségesen vén vámpírból áll. Őkhozzák a törvényeket, melyeket az alájuk rendelt lényeknek bekell tartaniuk. A halandókat ők sem becsülik többre, mint Tonyés bandája, ugyanakkor szeretnének megmaradni a mítoszokvilágában, és igyekeznek elkerülni a túlzott feltűnést az emberekközött. Nyilván nincs szükségük arra, hogy valaki közülük FBI–ügynököket öljön. Alphonse azonban csak a szokásos blablávaltraktált, amíg az emberei igyekeztek lenyomozni a hívást. Végülcsak arra ügyeltem, hogy mire bárki is odaér a lakáshoz, máregy buszon üljek, távolodva a várostól. Rájöttem, hogy mivel akormány határozottan tagadja a vámpírok létezését, nincs sokesélyem arra, hogy megvédjenek velük szemben. Elfogadtam,hogy egymagam jobban boldogulhatok, és több mint hároméven át ez jól is ment így. Egészen mostanáig.Az irodából semmit nem vittem magammal a fegyverenkívül. Ha az életedet igyekszel menteni, a fontossági sorrendjelentősen átértékelődik. Nem mintha egy kilenc milliméterespisztoly sokat érne egy vámpír ellen, de Tony alkalmankéntembereket bérel fel kisebb feladatok elvégzésére.Reménykedtem, hogy engem nem tart olyan jelentősproblémának, hogy egy nagyágyút küldjön. Nem dobott felkülönösebben az ötlet, hogy pár golyóval a fejemben végezzem,de inkább vállaltam volna, mint hogy Tony egy újabb szerzeményévéváljak. Talán nem is hagyná, hogy átváltozzam.