Megérint a sötétség

– Ma chère madame, a világ minden ideje a rendelkezésünkreáll... most már – és ezzel pillantást váltottak, amit nem tudtamértelmezni. – Ha javasolhatom, én felvázolnám MademoisellePalmer előtt a dilemmánkat, és még hajnal előtt jelentkeznék.Addig lenne idő végrehajtani a...kihallgatást.Louis-César rám nézett, és minden bizonnyal leolvastaarcomról, mennyire szeretnék kettesben maradni azzal, aki éppaz előbb aprított miszlikbe egy nagy erejű vámpírt.– Természetesen Raffaello is velünk tarthat – tette hozzágyorsan.Nem örültem neki, hogy ilyen könnyen kitalálja a gondolataimat,de valóban jobb érzés volt, hogy egy barátom ott leszmellettem. Ez a kis megnyugvás egészen addig tartott, amígmegláttam, hogy Jack egy hosszú béldarabot kezd kihúzni avámpír felnyitott hasából, és úgy tartja a kezében, minthahajókötelet tekerne fel. Egy pillanatra megállt, hogy lenyalja azujjait, mint egy kisgyerek a rácsöpögött fagylaltot. Találkozott atekintetünk, és küldött felém egy kacsintást. A bőröm úgybeleborzongott, mintha azonnal le akarna ugrani a testemről.Abban a pillanatban már tudtam, hogy nem fogom élvezni a rámváró beszélgetést, bárki lesz is ott pártfogóként.