Megérint a sötétség

azonnal vissza is hívott, amint látta, hogy Jack uralja a helyzetet.Hátborzongató hanggal szakadtak ki a vámpír kezéből, ésvisszarepültek gazdájukhoz. Egyikük a csuklószíján találhatóbőrtokba került, a másik a csizmájában tűnt el valahogy. Azövében lévő tőröket nem is kellett használnia. A gólemmelegyütt hátrébb léptek, hogy Tomasnak legyen helye talpraállítani engem. Habár épp most mentette meg az életem, hidegennézett rám, mintha jégkristályok lennének a szeme helyén.A konzult mintha egyáltalán nem kavarták volna fel atörténtek, csupán egy apró fintor jelent meg egyébkéntszoborszerűen mozdulatlan arcán:– Csak óvatosan, Jack. Válaszokat akarok, nem egyholttestet.Jack üdvözült mosollyal nézett vissza rá:– Mindkettőt megkapod – ígérte, és az őr teste fölé hajolt.Azonnal másfelé néztem, de így is hallottam a hús tépésének ésa csontok törésének jellegzetes hangját. Feltételeztem, hogyvisszaszerezte a késeit, ugyanakkor eltörte az őr végtagjait. Úgyéreztem, képtelen lennék nyelni anélkül, hogy elhányjammagam. Már el is felejtettem, milyen izgalmas az élet azudvarban.– Ahogy már mondtam, hölgyem, la mademoisellenyilvánvalóan zaklatott. Esetleg elmagyarázhatnánk neki adolgokat azután is, hogy kipihente magát – javasolta Louis-César olyan hétköznapi hangon, mintha az elmúlt percekeseményei meg sem történtek volna. Közben Jack egy sorsebészeti szerszámot pakolt ki egy kis dobozból, amely az egyikzsebéből került elő. Lassan egymás mellé helyezte őket a földönfetrengő áldozata oldalán, majd halk, sziszegő hangonfelkacagott. Remek, legalább van itt valaki, aki jól érzi magát.– Nincs vesztegetni való időnk, Louis-César, ezt te is nagyonjól tudod.