Megérint a sötétség

nem kaptam levegőt, nem tudtam mozdulni, valamint Jack és azutolsó őr egészen közel táncikált hozzám.Nem is értettem, miért nem végzett vele még senki,tekintettel arra, hogy már kezébe vette hatalmas csatabárdját, ésolyan egysíkú koncentrációt láttam a szemében, amire a legtöbbpasi csak az erotikus csatornákat bámulva képes. Ha a Szenátusholtan akart látni, nem lett volna egyszerűbb, ha hagyják, hogyTony elvégezze a munkát. Ha pedig nem, akkor például Louis-César miért nem adta elő újra az iménti mutatványát ahelyett,hogy csak érdeklődve ácsorog? Talán felmérte, hogy az őrsosem juthat át Pritkinen, Rafe-en és Tomason, de nem lehettembiztos ebben. A csatabárd hihetetlenül élesnek látszott, és jóltudtam, milyen gyorsan képesek mozogni a vámpírok. Az őrnekcsak egy pillanatnyi kihagyásra volt szüksége, és máris énleszek a főfogás az 1860–as Miss Georgia menüjében, amintvégzett az előétellel. De senki nem mozdult, Tomast kivéve, akilassan felfelé kúszott a testemen, egészen addig, hogy már részletesleírást adhatott volna a melltartóm mintájáról, hamegkérdezem. Nyugodtnak látszott, de éreztem, hogy a szívehevesen ver. Nem volt épp megnyugtató érzés, hogy ő is ennyiremegrémült.Felpillantottam sötét haja mellett, abba az irányba, ahol afáklyák lényében a harci bárd éle a fejemtől alig egy méternyiresuhant el. Ahogy bámultam, az őr felém vetette magát, úgyvicsorgott fogsorával, mint egy sarokba szorított tigris. És ekkorminden véget ért, ugyanolyan hirtelen, ahogy elkezdődött.Jackből nem láttam mást, mint egy sötétzöld textildarabot és egymegvillanó kezet. A következő szempillantásban az őr a földönfeküdt, végtagjait négy kés szegezte a talajt alkotó kőzethez. Akések közül kettő mindennapos használati tárgynak látszott, akáregy konyhából is előkerülhettek volna. A másik kettő a mágusezüstösen fénylő fegyvere volt, melyeket egy kézmozdulatával