Megérint a sötétség

Néha az előnyét is élvezhettem ennek, például amikor még tizenéveskéntazzal az idős hölggyel találkoztam egy sikátorban.A szellemeket általában szilárd, hús-vér emberként láttam, főlegamikor még „újak" és erőtől duzzadóak voltak. Eltartott egyideig, amíg rájöttem, mit is látok magam előtt. Afféleőrangyalként vigyázott az unokájára, akit életében segítettfelnevelni. A fiú tízéves volt, amikor a nagymama eltávozott, ésaz anyja pasija azonnal verni kezdte, amint odaköltözötthozzájuk. A gyerek alig egy hónapig bírta, és elszökött. Anagymama közölte velem, nem azért óvta a kölyköt egyévtizeden át, hogy most sorsára hagyja. Biztos volt abban, hogyIsten nem bánja, ha várnia kell rá még egy kicsit. Megkért, adjakannyi pénzt a gyereknek, hogy buszjegyet vehessen SanDiegóba, ahol a nővére él. Természetesen erről sem szóltamsemmit lénynek. Ő nem hitt semmi olyasmiben, amit nem látott,nem tudott megérinteni, vagy golyóval átlyukasztani. Ennekköszönhetően kevés közös témánk akadt. Mondanom sem kell,hogy a vámpírokban sem hitt, legalábbis addig az éjszakáig,amikor összeakadt Tony haverjaival, akik szétmarcangolták atorkát.Tudtam, hogy mi fog történni Jerryvel, mert láttam magamelőtt az élete utolsó néhány másodpercét, épp amikor afürdőkádba készültem bemerülni. Mint mindig, most is élethűen,közelről láthattam a mészárlást. A szemem előtt lepergőjelenettől megtántorodtam, kis híján nyakamat szegtem afürdőszoba padlóján. Miután csillapodott a reszketésem, éskezembe tudtam venni a telefont, tárcsáztam a tanúvédelmiprogram vészhívó számát. A diszpécser azonban kételkedett, énmeg nem mondhattam el, honnan tudom, hogy mi vankészülőben. Azt mondta, küld egy üzenetet Tonynak, de ahangjából úgy tűnt, inkább nem zavarná őt a hétvégén. Ezért hátfelhívtam Tony kedvenc orgyilkosát, egy Alphonse nevű