Megérint a sötétség

– Igen, közös erőfeszítés volt, ahogy az egész vállalkozásunkaz – vetette közbe a sárga harisnyás divatfi. Meglepett, hogybárki szólni merészel a konzul jelenlétében, de senki nemtorkollta le, sőt, még a fejüket sem kapták fel. Lehet, hogy aSzenátus demokratikus intézmény? Ha így van, akkor őklennének az első vámpírok az életemben, akik ezt a fogalmategyáltalán ismerik. Tony esetében a hierarchia az erőn alapult, akövetendő alapelv az ököljog volt. És a többi családnál sem voltez másképp, már amennyire én tudtam. A Szenátus azérturalkodhatott, mert még a Tony-féle vámpírok is tartottak ahatalmától. Ez pedig azt jelentette, hogy a vörös hajú semlehetett olyan ártalmatlan, amilyennek kinézett, különben márévekkel ezelőtt élve felfalták volna.Legnagyobb megdöbbenésemre a piperkőc jelét adta, hogytudja, én is a teremben vagyok, és nem csupán úgy kezelt,mintha egy bútordarab lennék.– Engedje meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Louis-César–mondta, és tökéletes finomsággal meghajolt. – A votre service,mademoiselle. – Pillantása fürkésző volt, de nem tolakodó.Egyáltalán nem éreztem azt, hogy finom fogásként méregetne.A legtöbb XXI. századi nővel ellentétben tudtam, mi amegfelelő válasz egy ilyen meghajlásra. Mind a nevelőnőm,mind pedig a tanárom, akiket Tony szerződtetett mellém, aviktoriánus korban született, így a legjobb forrásbólsajátíthattam el a pukedli rejtelmeit. Azóta persze ritkángyakoroltam, de most, Louis-Césarral szemben állva egyszerreminden mozdulat eszembe jutott. Sajnos elmulasztotta a mindenbizonnyal emlékezetes látványt, ahogy vérfoltos, tizenkét centissarkú csizmában, és szupermini szoknyában próbálokmegfelelni a nevelőnőm egykori elvárásainak, mert már újra akonzulra figyelt.